VADPAJTÁSOK

 

- Bede Zsolt védelmében -

Míg írom ezeket a sorokat, szombat délben a magyarországi jobboldali online média legrenitensebb felülete eltűnt az internetes kínálatból.

Velem együtt hiába keresed nyájas olvasó a Vadhajtások portált: nincs!
Köddé vált.

„Error 503 Backend fetch failed” – imígyen világlik a hullasápadt ekrán.

Nem emlékszem rá, hogy valaha lett volna ekkora kiesés a híroldalnál. Az időnkénti, kényszerű vagy kényszerített technikai leállásokat, a kívülről indított számos támadást mindig nagyon gyorsan és hatékonyan sikerült visszaverniük. Ebben edződtek. Agyafúrtak, verhetetlenek.
A szombati elnémulásuk sok kérdést felvet. Úgy tudni, technikai problémák miatt „szünetel az adás”. Lehet, ez így van, tényleg. Máshol is előfordul üzemzavar.
Mindenesetre az időzítés felvet bizonyos aggályokat. Pont most?
Elég régi gyártmány vagyok. Én már láttam éjszakai baktert nappal meghalni. A hideg levest is megfújom.  

A Vadhajtások szerkesztői a mindent leuraló mainstream média Sargasso-tengerének mocsári hajósai. Évek óta próbálják elhallgattatni őket.

Ezúttal nagyobb lehet a baj.

És nem a Vadhajtások weboldalánál.
Hanem nálunk, Magyarországon.

Ugyanis ha egy jogállamban előfordulhat az, ami a minap valóságosan megtörtént, hogy a magyarországi hatóságok a saját lakásában rárontanak egy független híroldalnak a főszerkesztőjére, kora reggel rajtaütésszerűen lerohanják az otthonát, a gyereke szeme láttára lefoglalhatnak minden technikai eszközt, mi több a zsurnaliszta kisfiát az egyenruhás szervek tevőlegesen vegzálhatják, és elorozzák a gyerek privát telefonját is, akkor az már régen nem pusztán Bede Zsolt magánügye, hanem közügy.

Mindannyiunk ügye, mert az a rendszerváltás utáni magyar demokrácia szégyene!

Elsősorban és mindenekelőtt szégyene a frissen megválasztott tiszás kormánynak, élükön a saját magába szerelmes magyar Caligulával, aki képtelen elviselni a legelemibb kritikát, s míg ő önnönmaga minősíthetetlen stílusban mocskolhat évek óta akárkit, a személyét érintő bírálatokat már nem tűri.
Igazi kommunista-náci tempó! Brávó 3 és félmillió magyar honfitársunk: erre a gátlástalan komprádorra szavaztatok, meg a sleppjére, ami jobbára a Fideszből kiebrudalt, csereszabatos karrieristák gyülekezete csupán.

Most nekik áll a zászló. A főnökük pedig kapva-kap minden alkalmon, hogy a régi sérelmeiért revánsot vegyen egy neki nem tetsző újságírón, politikai ellenfélen, közéleti emberen, vagyis bárkin, aki nem a tiszás kottából énekel, ellenvéleménye van Peter Magyarral szemben, lett légyen szó köztársasági elnökről, vagy válaszra váró riporterről.

A magukat „függetlennek” meg „objektívnek” és „sajtónak” (FOS) vélelmezők közül pedig lámpással sem lehet találni olyan karakán újságírót, aki legalább annyit mondana Bede Zsolt nyomorgatásra, hogy ejnye, azért itt meg kéne állni, mert mindennek van határa!

Ilyen nincs. Megszoktuk tőlük, sajnos. Ez a balliberális oldal igazi arca.

Meg a magyar rendőrségé, a Peter Magyar féle hatalomé, és a jelenlegi magyar demokratikus véleménynyilvánításé is.

Félreértés ne legyen: én nem azt a nyolcfős rendőri brigádot kárhoztatom, akik kvázi egy fél évvel ezelőtti feljelentés, egy polgári peres ügy miatt, számos jogszabályt áthágva, a legelemibb emberi és rendőri normákat sutba dobva intézkedtek úgy, ahogy. Dehogy! Az ő ténykedésük csak látlelet. Éppenséggel szomorú és dühítő látlelet, de felfoghatjuk viccesen is: ugyanezen szervek kollégái péntek este olyan hatékonyan és szakszerűen imádkozták le a körúti villamos tetejére mászó fickót, hogy miattuk Budapest belvárosa négy (4!) órára lebénult. Taps! Brávó!

Ellenben kárhoztatok mindent és mindenkit, aki ennek a kurzusnak, a Magyarországot padlóra fektető dilettáns és kártékony kormánynak bármilyen módon asszisztál. Időben szóltunk.

Ma egy Bede Zsolt van. Holnap már több lesz.
Egy idő után pedig – ha hagyjuk – bárki Bede Zsolt sorsára juthat.