Sose volt gyémánt félkrajcárja. Nem vetették tűzbe, vízbe, verembe. De egyszer, igen fiatalon megcsípték a méhek. Akkor föl is szisszent, mert égette a szúrás. Rögvest az anyja után kezdte tekergetni a nyakát, és vadul kalimpált, hűteni próbálta magát. Kétségbe esett. Az anyját persze nem látta. Akkor aztán elpityeredett, mert a csípésnek egy-két perc múlva kicsit elzsibbadt a helye. Kisvártatva meg is dagadt, mint a veszedelem. Ordított, ahogy a torkán kifért. Ám a fájdalmat elszürcsölte az idő.
Attól kezdve minden pirkadatkor késztetést érzett, hogy gigáját nekieresztve káromolja a fölkelő napot. Hiába volt az övé az udvar. Körülrajongta az összes nő. Neki más hiányzott. Tarjagos feje búbján bíborlott a diadém, sarkantyúját összeverve meg csakhogynem látni lehetett a penge hangokat - mégsem volt elégedett. Karikás szemmel, zsémbesen járt föl s alá, mint aki folyton keres valamit, amit régen elhagyott, és ami módfelett fontosnak, értékesnek számított. Mintha pótolhatatlan veszteség érte volna. Gőgösen élt. Egyedül. Tekintete napestig a porban mászott. Olykor összerezzent, ha árnyék vetült rá, mert amúgy félős alkat volt, meglehetősen nyámnyila, ám ezt csak kevesen tudták róla. Nagy hanggal bírt, terpeszben szavalta versét, miközben meg-megrázta magát hogy nagyobbnak lássák. Ha néha jól járt, akkor sem vágott karácsonyi képet: inkább összeszűkülő szemmel méricskélt magában. Zsémbessége miatt kevesen beszéltek hozzá. Jobbára kerülték, mert neki ugyan soha nem mondták - szemérmességből vagy tartózkodó udvariasságból-e? - de a szaga is kesernyés volt. Ha a szeptemberi esők megdagasztották az udvar sarát, a tócsák víztükrében fodrozódó képét hiúságból lopva kifigyelte.
Később, ahogy elszálltak az évek fölötte - egyre furcsább szokásai lettek. Éjszakánként alig bírt aludni, sűrűbben csoszogott ki a dolgát végezni, mélyen, alulról, szaggatottan köhögött. Húgyfoltos pizsamáján megereszkedett a madzag, és egy reggel rádöbbent, hogy a masnit is alig bírja megoldani rajta.
Ült az ágydeszkán, bután maga elé meredve és csak annyit tudott kinyögni:
- Kukuríkú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése