A nő

Nő - grafit

 

A szavak is csak jelek. De vannak jelek, amik szentek. Így lehetnek szavaink is, amiket csak tiszta szándékkal, értőn, és érett gondossággal szabad a szánkra vennünk. Nem kell mélyre ásnunk. A legszebb fogalmaink ugyanúgy csak egyszerűen szépek, ahogy az élet tud az lenni. Különben is: a fölkent, pátosszal emlegetett dolgaink mára inkább áthallással elegy megunt frázisok.

Sajnos.

Hazaszeretet? Állhatatosság? Erkölcsi rend? Hadd ne soroljam. Mind-mind mögött ott egy kérdőjel. Ennek a korszaknak a görbe gerincű sunyítása.

Viszont a szimpla, ám mégis élettel teli fogalmainknak valahogy nem kopik meg az értelmük. Nem a szó jelentéséről beszélek. Sokkal inkább a mögöttes, érzelmi töltetéről. Édesanya, szerelem, áldás. Hogy csak e hármat említsem…

És igen – nekünk, férfiaknak - ilyen soha nem fakuló tünemény, ha kimondjuk: nő. Mert ebben a kéthangnyi, rövidke szóban benne van az egész létünk káprázata, de az értelme is. Ábrándjaink és megvalósulásunk. Ha látjuk, gyorsuló ütemben ver a szívünk, és mosoly fut az arcunkra.

Nő.

Várakozik a buszmegállónál. Rövid kis nyári ruhája feszül a testén. Kezében mappa, benne fontos iratokkal. Nyakának szép íve leírhatatlan. Még csak kedd délelőtt járja, és szeptembert írunk, de mintha a tavasz somolyogna ránk, eltűnődik a mindenség. Körömcipős, és a mályvaszínű ruhába bújt a boldogság.

A főutcán tülköl egy autó. A fékek sikongása idáig hallatszik. Mozdul a nő, kezével eligazítja homlokába hullt hajtincsét.

Most kéne megállítani az időt.    

Pk