FENYŐÜNNEP FELÉBRED

A Zuglóból érkező villamos csörömpölése verte fel.

Mostanában ez a pimasz Vitézy a vezetőfülkéből rendre az ő ablaka alatt kezdett csilingelni, mintha csak tudta volna, hogy fél kilenc sincs, hajnalok hajnala van, ilyenkor még Fenyőünnep úr az ágyban szerette kipihenni a nehéz éjszakai alvását.

Legszívesebben egy szívlapáttal verte volna agyon Vitézyt, de eszébe jutott a hálószobaágya mellé rakott zuglói ásó, megkomolyodott menten az ábrázata, és inkább csak magában, szerényen dühöngött.

Ilyen morózusan tápászkodott, feltette szemüvegét, reggelihez készülődött. Mivel a csapból is egy Magyar nevű Péter folyt, kénytelen volt tegnap hazahozott – nem túl tiszta – nyírtassi kútvizet önteni a pohárba, majd ismét faggyút kent a kenyérre: erre fanyalodott, amióta a negyven tanácsadó prémiuma felemésztette a budapesti büdzsét. A faggyút a méhlegelőkre kicsapott féltucatnyi juh szolgáltatta. Niedermüller Péter vigyázta őket, de a leideni egyetemről szóltak, vigyázzanak vele, mert nem egy kiköpött számadó juhász: gyakran lop és mindemellett szemtelen is.

Fenyőünnep úr a frizsidert ki se nyitotta. Régtől tudta, üresen tátong. A spájzba eleve nem nyitott be: minden polcon Gyurcsány emberei voltak, akik lekvárnak képzelték magukat, dunsztjuk se volt róla, hogy egyébként szarok.

Odakint az utcán a szokott hangzavar dúlt: tömegek verekedtek, hogy a Blaha Lujza téri krómozott nyilvános vécében Vadai Ágnes kombinéját megérinthessék. A távolban Manfred Weber etette a Tiszás galambokat, Cseh Katalin pedig dinnyehéjnak képzelvén magát József Attila rakparti szobra előtt úszkált, míg a NAV emberei ki nem halászták, aztán vezetőszáron, négykézlábra ereszkedve elhúzták a Gyorskocsi utca irányába. Megszólalt Fenyőünnep úr kaputelefonja:

– Jó napot! Itt Ali Baba, plusz a 40 szavazó. Jöttünk a honoráriumért.

KEH CSATALIN – MOMENTÁN

Hajnalban nyikordult az ajtó. Feleségének érkezésére Derg Bániel fölkönyökölt az ágyban. Keh Csatalin ilyenkor szokott végezni a munkahelyén.
A szerény, rosszul bútorozott, foszló tapétájú garzonba lépve a hullasápadt Keh Csatalin menten négykézlábra ereszkedett és az asztal alá mászott.
– Az utolsó elgurult Xanaxot tegnap este nyeltem le – vetette oda neki Bániel, mire Csatalin a régi módszert volt kénytelen alkalmazni: két karját a plafon felé lökte és beszagolt a hónaljába. El is bódult tőle menten.
– Ma este meló nélkül maradtam, kirúgott a népfelség – búgta az asszony Bániel fülébe és az összetaknyolódott tekintetéből mérhetetlen bánat áradt. Bániel nagy rutinnal eszméletlen pózba igazította az alélt Csatalint, majd fejben számvetést készített: "Gyuri bá fösvénykedik, Timi demokráCIA központja is húzódozik fizetni, nekem cigire se futja, az alapítványi tőkét is föléltük... Hm. Muszáj lesz lépni".
Elővette a telefont:
– Szia Anna! Bocs a korai zavarásért. A lelkész apádnál még megvan az a takarítónői állás?

TISZA-PÁRTI ÁRTÉR

Az egyik szemem sír, a másik nevet.

Magyar átok ül rajtam: a síró szemem mindig jobban zavar, az az elsődleges, így örülni sem tudok az elégedettégtől fényes szememnek, mert piszkál az ellenoldali kudarc tudata, sajnos.

Ambivalens érzéseim vannak tehát.

Hiába, hozzászok-tam/tunk a földcsuszamlás szerű győzelmekhez.

És bármekkora most is a nyilvánvaló diadal, árnyékot vet rá a tudat, hogy Budapesten a fő hülyét nem sikerült elzavarni a franczba.

KaróGeri újrázása – dacára a még esetlegesen pislákoló újra számlálásba vetett reményeknek, amik szerintem meddő vágyálmok, nem fordítják meg a voksolás eredményét – jobban piszkálja a csőrömet, mint Poloska Péterék szereplése.

Az a 30 százalék ugyanis gyorsan le fog apadni. Ha majd nem csak a vezető pszichopata beszél, hanem a sleppje is megszólal, hibát-hibára halmozva, hamar lehámlik róluk a tömegemberek szimpátiája. Így, sötét lóként, minden felelősség nélkül nagyokat ígérgetve, program és jövőkép híján, pusztán lózungokkal is lehetett nagyot nyerniük. Majd az érdemi munka bizonyítja mire képesek, hány kilósak...

Sokat mond, hogy egy nappal a választási siker után, hétfő este az ATV-ben még a szimpatizánsait is megdöbbentette Poloska hisztérikus lelépése. 24 óra sem kellett, és már meztelendik a Magyar "király". Ha majd lehullik a hályog, lesz fejvakarás.

És hol van még 2026 tavasza!

A Tisza formáció merész ívű sikere (igen, elismerem, pár hónap alatt az ilyen eredmény figyelemre méltó) majd annak tükrében fog valós képet adni, amikor balról is elkezdik harapni a bokájukat azok a most levitézlett pártok, akiktől Magyarék elhappolták a szavazókat: itt elsősorban Gyurcsányékra gondolok.

Utóbbi nagy spíler, én nem írnám le. Eddig szódával bánt Poloskával, de a politikai túlélése miatt Ferenc ezután a pszichopata Tiszás torkának fog esni.

És akkor a már emlegetett "borzalmas" tagságáról is érdemes szólni, mert ez is a Tisza sírba eresztő kötele lehet.

Ha majd a sokszínű kórus a sok éhes szájjal elkezd énekelni, garantáltan lesznek, akik hamisan ki fognak áriázni a pártfegyelem kottájából. A közösség – még ha politikai is – erős bizalmi alapokon kell, hogy nyugodjék.

A Fidesz sem ingyen kapta a néppártos kovászt. Évtizednyi idő kellett az összekovácsolódáshoz, erős pártapparátussal, többszöri kormányra kerüléssel, apanázzsal stb. Teszem hozzá, mindezt kormányerőként vitték véghez. Magyaréknak – folyton ellenzékben – sokkal nehezebb lesz a dolguk. A struktúra építés kemény munka. Milliónyi kihívás lesz. Már most egy csomó szerencselovag van a soraikban, és még mennyi válllhatatlan figura lesz!

A saját karrieristáikkal a következő választásokig fel fogja emészteni magát a Tisza. Ha addig Poloska idegileg egyáltalán bírja...