Bár az erdő
zsugorodott,
de a fák a fejszére szavaztak,
mert annak a nyele fából volt,
és azt hitték, hogy közülük való.
(török mondás)
Eljutottunk addig a pontig, hogy most már II. Rákóczi Ferencet
is odazötyögtetik a mai kor hedonista ficsúrjai mellé.
Cikk született az
ifjúkori bűneit megvalló néhai Nagyságos Fejedelemről, aki száműzetésében
megírt visszaemlékezéseiben nem átallotta fölfedni és megbánni fiatalkori
tévelygéseit.
A cikk szerzője kimazsolázta a háromszáz évvel ezelőtti szövegből
a szaftosabbnak gondolt részeket, és most azzal házal. Ismerős a szándék.
Mindig ezt csinálják. A szentből profánt, az igazságból hazugságot gyártanak, a
világost sötétre maszatolják.
Mint egykori civil szervezetünk névadójával, eszmei vezérünkkel, Rákóczit
illetően részrehajló vagyok. Nyugodt szívvel vagyok elfogult iránta.
II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem legtisztább ikonja. Pont. Ez tény.
Emelje föl a kezét, akit suhanc korában nem a farka irányított! Kevesen lesznek, pedig minden egészséges ösztönű férfinak át kellett esnie ezen az időszakon. Nekem is, neked is. Kufircolni, bármi áron. Jó esetben megérett az eszünk, és szerelmesek lettünk egy nőbe, akinek hűséget is fogadtunk, majd családot alapítottunk, ami még szorosabbá fűzte a kapcsolatot, és már nem csak érzelmileg, hanem a közös kötelezettségből adódóan is méltók akartunk maradni a vállalásainkhoz. Mondom, jó esetben, mert balszerencsérjükre sokaknak nem sikerült fölnőniük ehhez a feladathoz, és maradtak csapodár szoknyabolondok: bármi áron - még a családjuk rovására is. Szomorú, de ezek is tények. Most az emelje föl a kezét, aki úgy az ifjúkori, mint a későbbi bűneivel őszintén számot vetett! Még kevesebben lesznek, mert önigazolásban, ürügyekben, kifogásokban verhetetlen az emberi természet, mindig megvan a magyarázat mindenre. Hát ezért is volt tiszteletre méltó a magánember Rákóczi is!
De ma azt látom, hogy a Nagyságos Fejedelem gyarlóságát ártatlan pofával tárja
elénk a cikk írója, aki pont úgy csinál, mint a kuplerájba betévedő pap:
álságos módon, szemét lesütve áldást igyekszik osztogatni, miközben úgy tesz,
mintha nem tudná, hogy a mai napon egy Magyarországnak nevezett nyilvános
közegben van velünk együtt, ahol nem az az elvárandó, nem ez a tisztesség
parancsa, nem az a bátorság, hogy arra mutogasson rá évszázadokra visszamenően,
egy hősünknek miként feslett föl az erkölcse, hanem időben és térben közelebb
lépve a valósághoz azt a keserű igazságot kéne észrevenni és ordítani teli
torokból, hogy egy gátlástalan komprádorral az élen épp most gyaláznak meg
mindent, ami valaha is szentnek és nagyszerűnek számított.
Az újsütetű miniszterelnöknek is tételesen föl lehetne róni minden morális kisiklását.
Elég, ha csak a pénteki, Brüsszelben megejtett árulását szóvá tesszük.
Vajon mit ígért a milliárdokért cserébe?
Megmondom én. Peter Magyar pont azt ígérte, amit Hegedűs hadnagy: az egri vár
kulcsát, azaz Magyarország „függetlenségéért” cserébe a „fékek és ellensúlyok
rendszerét”, „átlátható demokratikus” országlást, és egy „pici szuverenitást”.
Nix bilincs, nix börtön, nix belterjes
tőzsdézés, telefon a Donauba kriminal! Ja vohl, Frau Ursula! Ja vohl Herr
Weber!
Peter Magyar pont azt ígérte, amit Kádár János, Szálasi Ferenc is ígért, az ő
rendszerük túlélése érdekében: a feltétel nélküli behódolást. Peter Magyar pont
azt ígérte, amit Károlyi Mihály ígért a nemzetnek.
Peter Magyar a XXI. századi Orseolo Péter: a német előtt a koronájáért cserébe
inkább lemond a szabad Magyarországról.
Nem dicsőség, de nagy ívű a történelmi parabola: mostanra a hazaáruló nyúlszájú
gróftól eljutottunk a hazaáruló kapibara pofájú pszichopata kéjencig.
A döntésed Te vagy, Magyarország! Ezt szavaztátok meg. Ezt kaptátok. Szegény
hazám!

1 megjegyzés:
Tudom, hogy a buborékban élő, erősen elkötelezett híveket nehéz meggyőzni, de ne feledd: éveken át ástátok az árkot a magyar nemzet másik fele ellen, amely a kulturális és politikai értelemben vett európai értékrendet követte és ugyanúgy a magyarsághoz tartozott. Sokak számára nehezen volt elfogadható az a keleti orientáció, amelyet egyesek kritikátlanul támogattak, miközben annak hasznából kizárólag a vezetés profitált. A "nemzet" szóval kábítottak, manipuláltak és lopták el a gyerekeink jövőjét. Semmi nemzeti nem volt ebben - nézd meg, az összes bálványod a Soros libsi vagy komcsi univerzumból érkezett és csak a hatalom érdekében húzott nemzeti köpönyeget. Még a KDNP is. A 90-es évekből ez ismerős kell elgyen. Szlóbó is ezt a nacionalista ultit játszotta élkommunistaként, a sleppje hatalma és a pénze érdekében.
Ideje lenne ezen túllépni. Magyarország történelme során immár harmadszor szabadult ki a keleti típusú autoriter rendszerek befolyása alól és ma lehetőségünk van arra, hogy szabadabb, békésebb és európaibb környezetben éljünk. Ehhez azonban az szükséges, hogy végre abbahagyjuk az egymás elleni árokásást.Szerbia sajnos ebben ragadt és gondolom velük nem vagy azonos platformon. Keresd meg a környező orságokban kik képviselnek hasonló álláspontokat - na pont ezeken a platformokon nem szeretnél te sem közös gyékényről árulni.
A megbékélést az írásod egyáltalán nem segíti. A dehumanizáló típusú szélsőjobboldali portálról lopott karikatúra és előítéletes állásoglalások még inkább mélyítik a megosztottságot, mintsem lehetőséget teremtene az érdemi párbeszédre.
Nem kell egyet érteni a kormánnyal. Én is örök ellenzéki vagyok. Ez értelmiségi kötelesség! A kritika viszon legyen előítélet mentes, tényszerű - a nemzeti érdekeket, nem pedig személyi kultuszt építő jellegű.
Megjegyzés küldése