2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2013. augusztus 14., szerda

Pósa Károly: 43. születésnapomra



Nem papnak születtem.
Szentek, Krisztusom,
Kyrie eleison!
Kyrie eleison!
De régen,
Egy másik életemben
Nem gyanítom:
Bizton tudom –
Az lehettem.
Fölszentelten.
Hitem kétellyel szőtt láza
Kenetes szavak máza.
Ezért nem csak látszat -
Magyarázat,
Miért nincs bennem alázat.

Nem tisztnek születtem.
Jobbra át! Balra át!
Szalutálj!
Szalutálj!
De egyszer,
Egy bűnös csatatéren
Megtalált,
S eltalált,
Akit szerettem.
Felcser nem varrta sebem.
Nem volt gyógyír,
Nem volt szánalom.
A szerelmen túl,
A szívembe szúrt
Tőröket számolom.

Nem tanárnak születtem
Katedra-rabszolga…
Mit mondjak?
Mit szóljak?
De volt úgy,
Hogy krétás kenyeret ettem.
Erénnyel
És engedéllyel
Sem voltam halk,
Se erélyes.
Azt hittem tudomány
Ami rám talált,
Pedig csak a szememmel
Koldultam kegyelmet.

Nem festőnek születtem.
Ahogy a rőt,
A cinóber láng,
Balomban akarat ráng.
A Tisza, a Járás folyton előttem.
Vonalak kurvuló bolondja.
Mélyen érintő tortúra.
Forma, ösztön, mázolás.
Adagnyi siker íz,
Meg kétannyi csalódás.
Rejtve, titokban azért fáj,
Hogy ami belülről váj
Pusztán néhány
Föltett kérdésből áll.

Nem zsiványnak születtem.
Álorcás, hamis.
Szelíd és vad is.
Embert azért még nem öltem.
Törvénytől el-elosontan
Betört koponyacsonttal.
Pedig le kéne vetni lelkiismeretem.
Élni, boldogan Istentelen.
Fütyülve szembe a széllel,
Korhelynek lenni víg kedéllyel.
Próbáltam ezt is:
Nem jött be.
Tán hogy szabad legyek
- Meg se érdemlem.

Nem költőnek születtem.
Piéta kelléke…
Poéta lennél-e?
Ám egyszer, még megérem
Nem tervezetten,
Ez lesz a vesztem.
Kérded minek lettem?
Kerekded egész ember.
Gondtalanságból
Elkövetett élet.
Néha bátor.
Néha ijedt.
Hiába a dallam, a rímek.
Sokaknak keveset érek.

Életművem hát nincs.
Ember vagyok.
Negyvenhárom.
Amit csinálok:
Életvitel-szerű.
Nem édes,
Nem sós,
És nem keserű.
S mi eddig volt
Mint egy nagy folt
Elfér a hátamon,
A bőrömön.



Nincsenek megjegyzések: