2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2014. június 6., péntek

HATÁR VAN, MÉRCE NINCS




június 4-éink


Határ van, mérce nincs.
Csak a bezárt ajtó.
Alatta fényesre nyalt
Aranynak vélt
Sárgaréz kilincs.
Rozsdás lakatok lógnak:
Június 4-éink.
A szavak nyelvemre tolulnak.
Mint a hó,
Olvadón.

Akár
A régi, varos
Huszadik századi
Sebbe üszkösödik
Ez a város,
S forog benne,
Az idegekben,
Utcáimban, a tereken,
Meg az emberi fejekben,
A régen belé lőtt golyó.

A névtelenek most
A névelők?
Nem, dehogy.
Csak csupán –
Nyögve nyelők.
Hagyd el őket!
A nyelvüket öltögető
Hátunkon fűrészelőket,
Huncut, 
Semmitmondó törpéket.
Sokadszorra engedtük,
Kezdettől azt higgyétek -
A lelkünk 
Régen összetörtétek.

Összedőlt egy kártyavár.
Na és?
Több is veszett Budánál!
Ez lenne az élet?
Eb ura fakóbb ma
A komondor kutyánál.
Szabdalt megye-
És mezsgyehatár.
A rompát 
Akkor is utálnád.
Ha át-átrepülhetnéd 
Akár egy 
Oktondi tollas kismadár.

Viszont - nincs mérce.
Kisfecskénk sincs.
Meddővé lettek ágyékok.
A függöny lement.
Zörögve fut
A rozzant batár.
Vörösbe váltottak 
Az árnyékok.
Az évtizednyi sötétben
Mindig lesz valakinek
Bukszányi kincs,
Júdáspénz a zsebében.
Az arcokon 
Most vastag a smink:
Június 4-éink.

Meghasadt az új,
A zöld kárpit.
És olyan könnyű
A pusztuló démonokat,
Utólag, a seszínű talmit
A csókok helyére
Adott pofonokat,
Megénekelni: 
Bármit.

Nincsenek megjegyzések: