– Adjon Isten! Rémlik-e valami?
– Jó napot kívánok! Én is emlékszem magára!
– Az utcakölykök, ugye.
– Mennyi mindent csináltunk!
– Homokoztunk, aztán verekedtünk.
– Igen.
– Utána meg záptojással dobáltuk meg a szomszéd néni frissen meszelt falát.
– Hehehe…ne is mondja.
– Diszkó után közösen hugyoztunk a templomkertbe, emlékszik-e?
– Jaj, édes istenem! Ne is emlegesse!
– Ugye milyen régen volt?
– Hogyne. Reagan tényleg csak volt. Lett utána a két Bush közé ékelt Clinton,
Mónika showstul, purgertibistül, porcelánfogsorostul.
– Meg emettől a Sorostul. A báj nem jár egyedül.
– Aztán meg az
afroamerikai Barack Husszein.
– Béka Nobel-díjat is kapott.
– Erről van szó. Látja! Husszein. Őt ismerem. Az a kapcabetyár Szaddam! Iraki
elnökként sokat háborúzott a perzsákkal, meg irtotta az összes kurdot.
– Jól mondja. Pedig figyelmeztették párszor, hogy ne kurd a kurdokat.
– Kurd által vész el, aki kurdot ránt.
– Meg is leckéztették, az ámerikaiak. Demokráciából. Fölakasztották.
– Demokratikusan.
– Ahogy köcsögöt a fára.
– Ne vicceljen! Hát mégiscsak volt erőszak az idei melegfölvonuláson?
– Nem tudom. A mi környékünkön kicsit fázunk, mert nálunk októberben egyáltalán
nincs meleg. Még nem indult be a fűtési szezon. Nem működnek a radiátorok.
– Csodálkozik rajta? Róma bukásával azok sem küzdenek tovább. Üres a
cirkusz.
– Fenéket! Hisz a parlament működik. Nemigen oszlatható föl! Nem
Spanyolország az. Nem Katalónia.
– Frankón.
– Néró. A Honfoglalásban olasz létére azért pazarul eljátszotta Árpádot.
– Tudom, a Gönczöt. A papát. Elég nehéz volt szegénynek a dolga. Akkoriban sok
víz lefolyt hiába a Dunán, mert az esetek nagy többségét eltussolták.
– Az máma is divat, pláne nálunk, miután Belgrád nagyon bízik Moszkvában.
– Akár Budapest. Hiába. Vlagyimir Pityun az úr.
– Nyugaton azt terjesztik róla, hogy szarvai nőttek, szőrös a nyelve, meg
néha még harap is.
– Hagyja el! A feleségem rosszabb. Az Maris.
– Nem Angela? Kan cellárnő?
– Fenéket! Ő a nudista Angina.
– Pectoris. A lánykori neve Mellkasi Fájdalom.
– Mer’ kell a fájdalom, de mindegy. Európának annyi. Meg az ilyen
Shultz-féléknek.
– Mit Shultz kis Shultz? Sós hús sütsz kis Shultz?
– Azaz.
– Magával ennyi év után is tünemény diskurálni.
– Szerintem is. Pláne, hogy a Klein Hausban együtt alakítottunk vajdasági
magyar pártot.
– Miről beszél?! Én sosem voltam párttag.
– Ja! Nem maga az? Akkor bocsánat.
Pk
*Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság véleményportálon jelent meg 2017.10.17-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése