 |
| Homoródalmási ház, 2018. április 21., 05:55 |
Ahol egyszer a rothadás elindul,
ahol az erjedés szaga terül szét, ott aligha várható könnyed tavaszi megújulás.
A krízis tudniillik rükvercbe – kifelé – sosem szokott gyűrűzni.
Mivel mindig van lejjebb, és mára
egész egyértelművé vált, hogy egy külön e célra kitenyésztett ásóbéka búgja
Vona Gábort, most már csak idő kérdése, mikor fogja a Jobbik visszaszopni
Szegedi Csanádot a pártba. Emlékeznek
rá? Igen, ő az a kalácsképű húsgombóc, aki – miután a széljobberek döngőn
masírozva kiszavazták Brüsszelbe – megvilágosodott. S lőn világosság! Halld
Izráel! Szegedi Csanád keddről
szerdára ráébredt arra, hogy ő amúgy – zsidó. Gárdaegyenruhában. Horogkörösztös
klottgatyában. Mindjárt el is határolódott saját magától.
Orvosi szempontból a patologikus skizofrénia atipikus esete.
Politikaelméleti értelemben öntökönszúrás néven diagnosztizálják a jobb
egyetemek alagsorában. Emberileg meg a taplósággal elegy gerinctelenség
netovábbja. Nem akartam ugyan bővebben foglalkozni ezzel az agy(ara)tlan
rózsaszínű rozmárral, de úgy hozta a véletlen – ami nincs, csak a Jóisten a
véletlenek mögé szokta rejteni az inkognitóját –, hogy míg a Jobbikról
készítgettem ezt az írást, friss hírként érkezett Szegedi Galád képviselő úr –
egyébként gyakorló bóher – legújabb, kóser disznósága, ami szépen rárímel a
volt pártja viselt dolgaira. Gondoltam, akár cseppben a tenger, ebben a
lótetűben is ugyanazokat a karakteres hibákat lehet kimutatni, mint a hajdani
pártalakulatában.
A Központi Nyomozó Főügyészség
Szegedi Csalárdot a minap gyanúsítottként hallgatta ki. A gyanú szerint ez az
emberalattjáró – brüsszeli irodapatkányként – a költségtérítéseket illetően
számos esetben a repülőút költsége helyett a gépjárművel történő utazás
lényegesen magasabb költségét számolta el, valótlan tartalmú okiratok
felhasználásával. A látogatócsoportok fogadásával kapcsolatban öt esetben
lényegesen magasabb költséget fizetett ki az EU a közreműködése folytán. A
kisügyes, ugye? Emellett több ember esetében, valótlan okiratok
felhasználásával, fiktív módon parlamenti asszisztenseket alkalmazott, illetve
el nem készült kiadványok költségeit igényelte valótlan okiratok
felhasználásával.
Az a furcsa, hogy ebben nincs semmi furcsa. Kicsit pikáns, meglehet
kicsit sok is, pláne azok után, hogy Mirkóczki Ádám, szintúgy Jobbikos, pallosjoggal bíró képviselő
uraság éppen a napokban vallotta be, hogy egyébként hazudtak tíz éven át. De
még ezen sem szaladt a tarkóig a szemöldökünk. A Jobbik kommunikációja – hadd
legyek egyszer finom, mint a pocok szőre! – enyhén szólva zavaros.
Kifogásolhatóan ellentmondó. Csak a
határzár témában például: Vona Gábor 2015 augusztusában még arról beszél, hogy
a kerítés kész bukás, a kerítés az nem jó, aki építette, az végképp nem jó,
summa-summarum: felelősségre kell vonni. Szeptemberben már azt mondta, hogy a
teljes szakaszra ki kell építeni a kerítést. Aztán: nem szavazták meg az
alkotmány módosítását, pedig ők javasolták. Fölköptek a levegőbe, és inkább
aláálltak.
Megtagadták a múltjukat, farba
billentettek több tízezer operett-nyilast, azaz konkrétan becsapták a Magyar
Gárda tagjait, vagyis a pártjuk leghűségesebb támogatóit, a választóikat. Most
meg már ott tartanak, hogy a parlamentbe jutást, szervezett választási
korrupció (Kisgazda Párt) keretében vagy konkrétan a riválisok megvásárlásával
(LMP) képzelik. Hökkenten figyelem,
amint Magyarországon éppen azok hozzák vissza a rosszemlékű időket, akik úgy
szeretnek riadozni a vészkorszaktól. Tudják mi lesz, ha a DK és a szocik maguk
mellé veszik a Jobbikot, mint koalíciós partnert? Nemzeti szocializmus. Ja, ja,
sehr netter Kamerad! Nationalsozialistische Regierung. Die alten, schönen
Zeiten! Szóval, ha az ellenzék netán győzne, menten rájuk lehet rikoltani –
teljes joggal – hogy: nácik! Irgumburgum! Mindez miért? Egy hülye, soha,
sehol, senki által nem bizonyított választási matematika végeredménye, vagy ha
tetszik: végterméke ez az összefogdosási ejakuláció kalkuláció.
(Mindig keverem ezt a két fogalmat.) Van tudniillik 20% hümmögő kórus a
magyarországi pörsölyben, akiknek nem ismerjük a véleményét.
Erre azt állítja a magabízó
ellenzék, hogy azok mind kormányellenes voksolók. Íme, az első tétel, ami nem
igaz ebből. A második, hogy ez az embertömeg ebből kifolyólag bárkire, vagy
annak ellenkezőjére fog szavazni csak az illető ne legyen Fideszes. Ez sem
igaz. Úgy tudom, van másodlagos pártpreferencia is, vagy pártszimpátia is a
világon. A harmadik tény, hogy a Jobbik is, a szocialisták is. és a gyurcsányi
DK is a már említett – Vonát izélgető – ásóbéka valaga alatt van: gyors
felemelkedésükre a választásig nem sok esélyt studírozok. Nem főnixmadarak
ezek, lássuk be. Inkább tojógalambok. Végül, ami ellenük szól, az az
össze-vissza, zagyva beszéd. Mindenki összeáll mindenkivel. Nem kell huszonnégy
óra: mindenki elhatárolódik mindenkitől. Ugyan melyik épeszű szavazó képes ezt
követni? Meg ezt a tolongást a
damaszkuszi úton. A Heller Ágnes asszony,
meg a Fajkasházy Teedy-féle éceszgébereknek, illetve a Jobbikkal újabban csókos
viszonyt ápoló „demokratáknak” évekig az volt a vissza-visszatérő kommunikációs
paneljük, hogy a Fidesz „összekacsint” a szélsőjobbal.
Olyanokat mondtak, hogy „összenő, ami összetartozik”. Hol nyilasozták,
hol fasisztázták a Fideszt. Emlékezzenek vissza. Most meg szemrebbenés nélkül
teszik szalonképessé az egykoron gárdamellényben feszítőket, mert a Konrád György által szépen
megfogalmazott „üzletszerű érdek” momentán ezt kívánja.
Mi ez az ordas nagy szent cél? Egy szó. Orbántakaroggy.
Biza véreim, ez kormányprogramnak
kevés. Nem is lesz az belőle, még egy jó darabig. Akik mondják, azok sem
hisznek benne, csak áltatják magukat, mint az erdőben sötétedéskor fütyülni
kezdő kisgyerek, aki berosálni készül félelmében. Ahogy a Jobbik is. Az a baj,
hogy Vonamed Próféta Úr türelmetlenné vált. Jobban jár, ha kivárja a sorát, s
tovább viszi a 2014-es vonalat, a néppártosodás langyosabb formáját. Akkor
hitelesebb maradhatott volna. Megeshet, mára már 25-30% között lenne, egy
30-35%-os Fidesszel szemben. Nagy mákkal talán már az idén, de legkésőbb
2022-ben nyerhetett volna. Akkor most nem az ánusza lenne a szája helyén.
Vallomással tartozom: én is kicsit megvezettem a kedves olvasót.
Árcédulát írtam a címben, mert nem akartam elriasztani a finomabb lelkűeket.
Valójában nem árcédula az a Jobbikra – pontosabban Vona Pártelnök Úr homlokára
– ragasztva.
Hanem bárca.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése