 |
| (Fotó: Vermes Tibor) |
*Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság véleményportálon jelent meg 2018. április 15-én.
Eddigi életem során elég sok
gazemberséget láttam, tapasztaltam. Magam sem vagyok bűn nélkül, ez kétségtelen.
Mégis, odáig nagyon ritkán vetemedtem, hogy a legyőzöttön még verjek egy sort.
Nagyapám sintér volt, akár tőle is eredhetne az ars poeticám: döglött lóba nem
rúgunk. Éppen ezért, ezt szem előtt tartva, megpróbálván levetkezve minden
ellenszenvemet (úgysem sikerül teljes mértékben, előre tudom), azért mégis
megkísérlem legalább némiképp a tárgyilagosság mezsgyéjén maradva összefoglalni
a múlt vasárnapi magyarországi voksolás előtti, alatti és utáni történések
ellenzéket illető tanulságait.
Teszem ezt az unott
politológusi narratíva helyett például Kópé, vagy a Szemölcs Sógor silány
epigonjaként. (Az a drága Kópé: ha ezt megérhette volna! Vinnyogva fetrengenénk
a nyelvi sziporkáitól.)
Mint kezdetben vala az Ige,
úgy vala április 8-án az esti órákig egy politikailag korrekt, liberális
okos-szemüveg.
Ezen körösztül studírozta a
rózsaszínű világot egy rongypokróc-szerűen összeszőtt társaság: dzsangától
üvegeschen tshillogó szeműek, rasztás fotelrambók, öjrópéer demokraták, junó,
máj frend. E velejéig demoklata, nyugatosh éttermiségh, vidékieket közmegvetve
(„Orsós cigány Felcsútról”) már jó előre a voksolás tisztaságát vitatták.
(Kéksisakosokat a Blaha Lujza térre!) Ploghlesszív lefolmista közgizdászaik,
akiknek legjelesebbjei bronz fokozatú termékértékesítők lehettek az Amwaynél, a
magyar gazdaság összeomlását jósolgatták. Közéjük keveredett pár belpesti
elaggott műmájer: Heller anyó köldöktopban, a sörényét hullató Konrád, karöltve
olyan fényesre csiszolt pengékkel, akik már a Heti Hetesből is kikoptak.
A márciust végigszenvedték,
hol tanácskoztak, hol sajtájt tartottak mikrofonerdő előtt, szőtték a terveket,
mint pók a hálóját, majd kezdték elhinni, amit hazudoznak, és már akkor
látszott rajtuk, hogy a frizurájuk alatt komolyabb a baj, mint gondoltuk. Érdeklődve
figyeltem őket. Olyan konzekvensen utálták Orbánt! Aranyosan toppantottak is
hozzá.
Néha kicsit előszeretettel
románoztak, de a minap frissen és újfent letahózott határon túliak palicsi
asztalánál – februáriusban még – szépeket mondogattak: hogy örült nekik szegény
joó Líviánk! Most megint jöttek volna a magyarok kenyeréhez. Hírlik ezúttal nem
Palicsra bazíroztak, mert az útirányban sem tudtak már megegyezni, ráadásul
teli az állatkert, meg a gazdi is kihátrálni látszik mögülük. Szétszaladt a ménes,
csak a DK-s szamárcsődör elégedett. Lesz frakciója a Parlamentben és kígyózhat
majd az országház büféjében viszkiért. Amott meg nincs píz autópálya-matricára
sem. Emitt bedőlt a párt apanázsa. Együttéknél külön-külön is adóssághalmaz, a
Jobbiknál 600 milla visszafizetési kötelezettség. LMP-ben hétfőről keddre
virradóra már mindenki mindenkit perel. Vona Lisa mosolya lelohadt, coki
pártelnökség, agyő parlamenti mandátum. Krisztina asszony hüppög, a macska
Zázrivetz lágyékára borulva dörömböl. Egyedül Karácsony Gergely az, aki tovább
ábrándozik a két és fél millió szavazóról, holott őt elnézve neki nincs két és
fél millió agysejtje sem.
Világnézetileg
értelmezhetetlenek voltak, és maradtak. Nem tudom észrevette-e, feltűnt-e
valakinek, hogy a szocialista-liberális parádékon, nagygyűléseken mindig csupa
MSZP, DK, Együtt, és PM zászlók voltak, míg a Jobbik demonstrációkon csupa
Jobbik zászló. Ezzel szemben a Fidesz gyűléseken látni sem lehetett a tengernyi
magyar zászlótól. Apró, nüansznyi a különbség. De már ez is sokat elárult
április 8-a végkimeneteléről.
És most ott tartunk, hogy
őkelmék megsértődtek. Bedurcultak. Elkezdték hülyézni a népet. Megsúgom:
általában ez a hozzáállás nem szokott jól elsülni. Még ha nincs is az ínyükre a
népképviseleti demokrácia ilyetén alakulása. Hát hogy is lenne az, amikor nem a
demokrácia felkent bajnokai kerültek hatalomra. Mégsem kellene ettől is jobban
eltaszítani maguktól az országot. Hisz már a lőtéri kutyát sem érdekli a
véleményük.
Nem lehet meggyőzni őket.
Olyanok, mint Bourbonok rükvercben, akik „semmit sem tanultak, és semmit sem
felejtettek”, míg emezek semmit sem tanulnak és mindent elfelejtenek. Április
8-át követően is megy az áthárítás: a szétveretett ellenzék szerint tényleg
ideje lecserélni a magyar népet.
Nem, nem drága véreim. A
magyar nép könyökén jön már ki, elege van a folyton belengetett
reformjaitokból, váltókormányzásokból, amikor 4-8 évig valamit csinál az egyik,
azt a másik lerombolja, majd megint csinálni muszáj valamit, amit az a bizonyos
másik majd megint jól lebontana. Mert hogy azt hiszi, jobban tudja. Nem. Egy
darabig most más lesz kipróbálva. Kell ehhez még nem ez az előttünk álló négy,
de lehet, újabb nyolc év is, hogy a politikailag impotensek, az nemzet javát
sokadlagosnak tekintők ne tudjanak mindent lenullázni, ahogy szokták. Bizakodva
nézhetünk előre.
A butának semmiképp nem
nevezhető Hérodotosz azt írta egykoron, hogy a szkíták azért a világ első népe,
mert képesek megkülönböztetni a dolgokat. A jót a rossztól, a hülyeséget az
értelmestől, a fontosat a lényegtelentől. Nem véletlenül vagyunk az utódaik.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése