2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2013. szeptember 26., csütörtök

Losoncz Rezső fafaragó - portré

A Nagy Nap előtt, az első önálló tárlatod előtti napon, csütörtökön délután skicceltelek le, gyorsan. Izgatott voltál. Mindig izgatott voltál, de akkor különösen. Nagyon készültél. Láttam, örülsz. Megérdemelted.
Hét év elmúltával ezt még tisztábban látom. 
A rajzom akkor készült, a szöveget meg most írom hozzá. Késve, mert mi mindig késve kapcsolunk. Sosem tudunk a jelen időben azok lenni, amik egyébként lennénk: alighanem ez is annak a bizonyítéka, hogy nagyon emberiek, nagyon esendőek vagyunk. Így szalajtunk el perceket, gesztusokat, örömöket, és így veszejtünk el embereket is. Hogy nem szólunk időben. Nem mondjuk ki, amit egyébként nemhogy egyszer, hanem minden nap sokszor ki kéne mondanunk. Gyávaságból, tunyaságból? - nem tudható miért. Magyrázat nincs rá. 
Így utólag merek már őszinte lenni. Tudlak szeretni, tisztelni, félteni és sajnálni. Persze, mindhiába. Rengetegen szerettünk. Talán csak ennyit mondhatok. Már úgyis tudod. Csak a szeretet számít. A többi: üres frázis. Csak a szeretet, az marad. 

Nincsenek megjegyzések: