A KÁRPÁT-MEDENCE LEGBIZTOSABB PONTJÁN JÁRTAM

A teljesség igénye nélküli élménybeszámoló a múlt héten lezajlott XXVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemről és Diáktáboról

I. rész

Nem közel van, bő kilenc-tíz óra fárasztó kocsikázásssal jár, míg Romániát nyugatról keletre átszelve nagy nehezen eljutni a fenyvesektől körülvett hegyek koszorúja közé. Igazi erdélyi székely hangulat fogadja az oda érkezőt. Egy bizonyos szakasz után már nem csak román rádióadók foghatóak, hanem megszólalnak a helyi magyar stúdiók is. Mindezt tetézi a Hargita és Kovászna megyékre jellemző nyakas székely öntudat lépte-nyomon való megnyilvánulása: minden harmadik házon ott lobog, ki van tűzve a betiltott székely zászló, csillagostul, félholdastul, ékesen igazolva e nemzetrészünk erős önazonosságtudatát. Nem beszélve a szinte kötelező magyar feliratokról, hirdetve hogy a székelyek a maguk módján ellenállnak a többségi társadalom elnyomó szándékának. Van mit tanulnunk tőlük…

Kedden késő délután Tusványos, a biztos pont címmel elkezdődött a régió egyik legkiemelkedőbb politikai-közéleti, összművészeti fesztiválja. Jóllehet a rendezvények zöme a magyar fiatalok érdeklődésének megfelelően lett kialakítva, még az esti koncerteken is bőven láttam középkorú vagy az idősebb generációhoz tartozó érdeklődőket.
Nem véletlenül. A szervezők mottója ugyanis: „Mi vagyunk Európa. Mi vagyunk jogaink letéteményesei és védelmezői. Mi vagyunk a szabadság.”
Aligha kérdéses, hogy minden érző magyart megérintett a fesztivál üzenete. A Kárpát-medence összes szegletéből érkező gépkocsik rendszáma alapján egyetemes nemzeti jellegű arculata lett a vasárnap reggelig tartó eseménysorozatnak. Számos színpadon, megannyi sátorban és tribünön zajlottak a különféle programok. A bőség zavarával küszködve, válogatni is nehéz volt belőlük, nemhogy minden érdekesebb helyszínen részt lehetett volna venni. Kedden este például a Magyar Teátrum Színpadán a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió egy tragikomédiát adott elő, majd rá fél órára a MIT-ÚNK sátorban az erdélyi stand up comedy humorfesztivál győztese lépett fel. Este a magyarországi Hooligans együttes és a helyi Transylvania calling koncertezett. Már a nulladik napon több ezer résztvevő bulizta végig a napot. Talán a nagy hangzavar, talán a szokatlanul élénk nyüzsgés miatt a környéken amúgy is sűrűn-sűrűn előforduló medvék látványa még gyakoribbá vált. Éjszaka a szálláshelyemre tartva, az autó fényszórója elől az utcán szaladt előttem egy mackó, majd eltűnt a közeli bozótosban. Ücsörögtünk egy versnyit a kocsiban, aztán a marosvásárhelyi sofőröm indítványozta, hogy akár ki is szállhatunk, itt a panzió kapuja. Mindenütt magyar és román nyelvű táblák hirdették: Vigyázat! Medveveszély! De ahogy a szerdai napon a konferenciasátor ünnepélyes megnyitóján Tusnádfürdő polgármestere Albert Tibor eredeti fanyar humorral megfogalmazta: „Ez Románia legkisebb városa. Mindössze 1512 lakos él itt, amihez hozzátehetjük, hogy nálunk immáron medvéből is több van. Mindazonáltal megnyugtatnék mindenkit. Ettől függetlenül nincs medveveszély. Csak a medvék – járnak.” Olyannyira igaz ez, hogy például a panziók, a családi házak vaskerítésébe a legtöbb helyen villanypásztorral éjszakára áramot vezetnek. Jelen sorok írója is megrázó élményben részesült, amikor a második éjjel kilincs helyett óvatlanul a kertkapu rácsához ért. Ahol viszont nincs medveriasztó, ott hatalmas kihegyezett fém kerítések védik az udvarokat. Börtönöket, laktanyákat szokás ekkora szigorral bekeríteni.  Mivel a medve hírhedetten pákosztos jószág, még a nyilvános kukák, a szemetesek köré is rácsozott házikókat, lezárt ketreceket kénytelenek építeni.

Szerdán tíz órakor Németh Zsolt (a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának az elnöke) moderálásával elkezdődött a tusványosi „nemzetpolitikai összegző tábor” nyitó kerekasztala. A felszólaló vendégek között Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettese már első mondatában megelégedettséggel nyugtázta, hogy míg tíz éve mindössze 9 milliárd forintot tudtak fordítani a nemzetpolitika célkitűzések megvalósítására, addig az idén ez az összeg már meghaladja a 9O milliárdot is. Újabb sikerként értékelte: idén, ezekben a napokban érkezett be az egy milliomodik magyar állampolgársági kérelem, amit az ősszel megrendezésre kerülő MÁÉRT alkalmával hitelesíthet az egy milliomodik magyar állampolgársági eskütétel is. Viszont megjegyezte – 35 ezer olyan kérelem is befutott, amit valamilyen okok miatt (legtöbbször a hiányos nyelvismeretre hivatkozva), kénytelenek voltak visszautasítani.  A felszólalók között Potápi Árpád János, államtitkár gondolatait érdemes megszívlelni: „Amit három héttel ezelőtt elkezdtünk Kishegyesen, az folytatódott a Felvidéken és a Kárpátalján, hogy most Tusnádfürdőn értékelhessünk. Itt mindenki határon túli. Hisz a vendégek, meghívottak és a közönség egy része is a határokon túlról érkezett. Aki viszont helybéli, az is határon túli magyarnak számít. Mindannyian egyek vagyunk.”

Délután A Kárpát medencei önkormányzatiság címmel a Lőrincz Csaba Konferenciasátorban öt másik kárpát-medencei magyar polgármesterrel együtt Magyarkanizsa vezetője, Fejsztámer Róbert is előadást tartott a délvidéki mindennapokat érintő legfontosabb önkormányzati kérdésekről, aki gondolatmenetében leginkább az elvándorlás problematikáját emelte ki. 17 órától a Bethlen Gábor Sátorban számos illusztris vendég között a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hajnal Jenő volt az Óvodafejlesztés a Kárpát-medencében elnevezésű fórum egyik meghívottjaként a legfiatalabb nemzedék intézményes oktatásának, nevelésének szükségszerűségét hangsúlyozta. De ugyanezen a napon szó esett más helyszíneken (a teljesség igénye nélkül) a ökoszisztémánk helyzetéről, Mi a menő? címmel a Kárpát-medencében élő fiatalok jövőképéről, a válalkozásfejlesztésekről meg még legalább egy tucatnyi más témáról. 

Fa Nándorral parolázni megtiszteltetés
Fotó: Erdély László

 

Úgy láttam jónak, ha a megannyi politikus között végre egy olyan embert is meghallgathatok, aki már nem egyszer a gyakorlatban is bizonyította rátermettségét. Így kerültem a MIT-ÚNK sátrába, ahol Fa Nándor óceánjáró, világkerülő vitorlás révén egy életre szóló élményben részesültem a százas hallgatósággal együtt. Külön megtiszteltetés volt kezet fognom ezzel a nagyszerű sportemberrel, akinek – egy rendhagyó, bemelegítő kvíz során – a közönségnek föltett kérdésére nekem sikerült választ adnom. Kaptam tőle egy világ körüli utat megjárt, saját emblémával ellátott tábla csokoládét. Meg egy csomó igazságra nyitotta föl a szemünket. “Ahogy a hajón nincs fék, úgy az ember sem ismer lehetetlent.” “A szerencse csak csajozós duma. Kitartás, szorgalom, akarat kérdése szüli meg a szerencsét is.” Ezt követően egy másik konferenciasátorban Pawel Cabula ferences szerzetes tartott előaást a világban jelenleg folyó keresztényüldözésről. A nap legmélyebb szellemi kihívása mégis Farkas Lőrinc Imre költő és filozófus, valamint Kiss Mao-Tun István művelődéstörténész  föllépéséhez köthető, akik az ősök hagyományáról, a szkíta-hun-avar-magyar szellemiség megújulásáról értekeztek, bő két órán keresztül lenyűgözve mindenkit. Este Szabó Balázs Bandája, egy soktagú fesztiválzenekar húzta a talp alá valót, míg az egyik borsátorban bemutatkozott a Balatonboglári és a Szilágysági borvidék. 

(folytatása következik)