Ma reggel még azt hittem, Márai
születésnapja, esetleg József Attila miatt írok valamit, de az imént olyan hír
szele csapott meg, ami inkább Örkényért kiáltana.
Közcsodálattá tenném.
Már csak avégett, hogy kicsit nevessünk és
egyúttal okuljunk is: bárki, neves író, filozófus, látnok vagy guru a fasorban
sincs, ha az élet kacifántosságát szeretné láttatni. Abszurdabb dolgot a
valóságtól senki ki nem találna.
A járvány sújtotta közállapotainkban
legyen üdítő a tudat, ezekben a nehéz napokban sem pihennek a politikusok, hisz ismételten tanúbizonyságot adnak extraszenzorális képességeikről, amikor a közjó
érdekben éjt nappallá téve a gondok orvoslásán munkálkodnak, értünk fáradoznak.
Az események helyszíne: egy dél-szerbiai kisváros – Kuršumlija.
Szereplők: a
városi tanács képviselői.
Díszlet: a
városháza dísztermének fehérre meszelt fala, szocreál padsorok, a sarokban a
lokális és a szerb zászló, mahagóni pulpitus, felelősségük tudatában komoly
ábrázattal őgyelgő helyi képviselők.
Egy percben összefoglalva a történet:
Kuršumlija
politikai vezetése sok küzdelem árán ugyan, de megoldást talált a városka közéletét
mérgező minden bajra. Fölsóhajthat a jónép! Végre nyugodtan alhat minden derék
kuršumlijai polgár.
Az összes probléma gyökerét a tanácsteremben található 170 centiméteres szószék generálta. (A vonatkozó videó a jelölt szövegre kattintva elérhető!)
A fenyődeszkákból készült, polírozott pulpitus már régtől mérgezte a
helyi viszonyokat, lévén az alacsonyabb delegáltak ki sem látszottak mögüle. A
kissé túlméretezett emelvény hátrányosan befolyásolt, sértette a demokráciát, a
mindenki egyenlő alapelvét, azt is mondhatnánk, takarta a szólásszabadságot. A
város képviselő testületnek minapi ülésén a 160 centiméteres elnök javaslatára
döntés született: meg kell kurtítani a szószéket! Nosza, legott negyven centit
lefűrészeltek a beste bútordarabból! A gordiuszi csomó át lett vágva. Immáron
az összes szónok kilátszott a szószék mögül. Volt is nagy öröm, lapogatták egymás vállát a
küldöttek, ám váratlanul egy újabb borzalmas problémával szembesültek! Mivel a
képviselő testület választott tagjai orgonasíp módjára különböző
testmagasságúak, a kis növésű városatyáknak hiába felelt meg az alacsonyított szónoki
dobogó, a magasabbja – akad egy 2 méter 10 centis delegált is – szembesült az
új, rettenetes állapottal: a 130 centis szószék most meg nekik lett túl
alacsony. Némelyiküknek a derekáig ért, és a pulpitusra tett mikrofonhoz kétrét
kellett görnyedniük, hogy bölcs szavukat mindenki tisztán hallhassa. Napokon
keresztül főtt a feje a t. Tanácsnak, mi tévők legyenek? Javaslat érkezett újabb
pulpitus, amolyan pót-szószék beszerzéséről, sőt egyesek hidraulikus emelőt
javasoltak az emelvény alá szerelni, amit alkalmanként a helyi politikusok
méretéhez lehetne igazítani, szóval, egy csomó jó ötlet került terítékre, ám tekintettel
a kérdés súlyosságára döntés egykönnyen mégsem született. A sajtó is
megneszelte a szenzációt, ilyen a média, ahol katasztrófa van, ott azonmód
megjelenik. A B92 tévé stábja rögzítette a drámai szituációt.
Minden jó, ha
a vége jó, ahogy a mesében szokás, Kuršumlija politikai vezetése révén szerencsésen
végződött a történet. Hosszas tanácskozás után végül Niš városában lelték meg a
probléma kulcsát.
Beszereztek egy állítható mikrofont.
Kuršumlija elitje a jövő héten ismét tanácskozik. Az ülés egyik napirendi pontja egy új testvérvárosi
kapcsolat létesítését fogja szorgalmazni. Rátóttal.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése