A MOSOGATÁS

Kotor, Montenegro - rajzom

Montenegró. Az öböl.

Tőlük tanultam meg hogyan kell mosogatni. 

Egészen odáig abban a hiszemben voltam, nekem az efféle tevékenység bliktri. Tudok én mosogatni...
Tudtam, csak a mosogatás filozófiáját nem értettem. Mert már az sem mindegy, miként veszem kezembe a tányért, milyen szivaccsal állok neki, melyik mosogatószert választom, és abból mennyit használok el. Mikor odaálltam a pult mögé, telve voltam önbizalommal. A szokásos rutinnal megeresztettem a vizet, nyúltam volna az elmosni való eszcájgért, de a távolról figyelő barátom - a kocsma tulajdonosa - rám szólt: "nem jól csinálod Magyar". 

Ezen meglepődtem. Mi tagadás: kicsit meg is sértődtem. 

Hogy az ördögbe hibázhatnék egy mosogatásnál? Mi lehet olyan fortélyos ebben a köznapi teendőben?

Hamar megmutatta.
Már a vízcsap megnyitásakor eldől, ki milyen ember. Nem szabad a vizet pazarolni. Folyjon, de ne túl vastag sugárban. Legyen épp csak elégségesen az öblítéshez. Aztán vannak edények, amikre külön gondot kell fordítani: hagyjuk őket utoljára. A sorrendiség fontos. A könnyen tisztán tartható, minden nap használatos, de kényes dolgokat kell legelőször elmosni: a metszett poharakat, a porcelán kávéscsészéket, a finom mívű üveg holmit. Utána jöhet a tányérok hada: a levesesektől haladunk a zsírosabbak felé. Legvégére maradnak a lábasok, fazekak, és ha netán lenne, a legkegyetlenebbje zárja a sort: a sütő tepsik. Ha azokkal végeztünk - kész a mosogatás. Törölgetni nem kell, fölösleges. Megszárad magától minden. 

Azóta is sokszor eszembe jut, egy szimpla mosogatás révén miféle iskolát kaptam a montenegrói barátomtól. 

Ahogy a vízcsaphoz, úgy az életünket meghatározó, azt jobbító dolgokhoz is tisztelettel kell hozzányúlnunk.
Így kell csinján bánni a hitünkkel, az erőnkkel, a vágyainkkal: nem szabad azokat szétszórva pazarolni. Sorrendet kell csinálnunk, mi az igazán fontos. Azt hiszem, ma már tudom, ki és mi számít nekem. A napi gondok közül a könnyedebbeket veszem előre. Ha rögtön reggel nem is sikerül, napközben igyekszem tisztázni mindet. Hangosan köszönök az ismerősöknek. Segítek, akinek tudok. Nem tolakodok, meghúzom magamat: már régtől tisztában vagyok azzal, melyik kórusban, hanyadik sorban szerepelek. Igyekszem hasznos lenni reggeltől estig. Teremtek, nap mint nap újat csinálok, amit iparkodok élvezni. Ezek a minden nap látszó ügyek határoznak meg. A fajsúlyosabb dolgaimra külön időt szánok. A szeretetre, a tervekre, a békémre, meg az életemet markánsan befolyásoló körülmények megértésére, kezelésére mélyebb gondolatok és megfelelő hely, vagy időpont kellenek. Van, hogy a kedvenc templomom utolsó padjában ülve ér egy-egy fölismerés. Néha séta, vagy zuhanyozás közben, amikor elengedem a gondolataimat. Legtöbbször viszont elalvás előtt vetek számot önmagammal. Olyankor, mint a konyhán a legzsírosabb, makacs szennyeződésekkel, egyre csak viaskodom. A rosszabbik énemet sikálnám. Ha szerencsém van, tisztázok mindent. Nem mindig van szerencsém, sajnos.
Mindenesetre a már átmosogatott dolgaimat még egyszer kézbe nem veszem. Idővel megszáradnak azok maguktól is.

                          Pk