 |
| Pag - rajzom |
Mészkő, sziklák, szikkadt csomója a keserű
füveknek, a horvátok ötödik legnagyobb szigete: ez Pag. Noha a régió sosem volt
szegényes történelmi emlékekben, a pagi múlt még ettől is színesebb. Görögök,
rómaiak, Bizánc és Velence, a törökök, Dubrovnik meg Zára, de a magyar királyok
is letették névjegyüket a szigeten, éppen úgy, mint előttük és utánuk minden
hódító, akinek fantáziáját nem hagyta nyugton a kopár sziklák rengetegét
körülölelő tenger látványa.
Akárhogy iparkodtam, nem sikerült
birkahúst ennem. Pedig a pagi bárány- és ürühús világhírű. Az átlagos árnak két és fél, háromszorosát is elkérik érte. Külön kérésre, előre rezerváltan porciózzák a vendéglőkben, ám ebben a járványos, ideje korán kiszenvedett szezonban alig akad turista, ezért nehéz egy vágójószágnyi megrendelést összeírni. Amúgy, egy-két embernek meg: nincs. Bizonyára lehetne a kontinensről beszerzett húsból is ügyeskedni, de a pagiak nagyon önérzetesek. Túl azon, hogy a turistát nem akarják hülyére venni, saját magukat sem szeretik becsapni. Megette a koronavírus az idei nyarat, birkástul. Coki.
A kőkerítésekkel,
összerakott szikladarabokkal határolt legelőkön bácskai szemmel nézve
meglehetősen cingár juhok legelnek. Elég gebék szegények. Faggyú rajtuk semmi:
szagos, babkaró szerű, szárazra aszott füveket legelnek, miáltal a húsuk tisztább,
jellegzetes ízű, és – állítólag – sokkal egészségesebb is a hagyományostól,
lévén a medicina a sivár, kövecses talajon termő füveket egytől-egyig
gyógynövényként is számon tartja. A
kacskaringós csontfehér utakon, vagy azokat körösztben átvágva föl-föltűnnek
birkanyájak a rekkenő nyári meleg naptól hajtva. A juhok pofája néha tarka.
Gyulladt, vörös szemmel bámulják a világot. Nem tudni mire gondolnak. Mögöttük kéklik a Velebit hegység irdatlan hosszan nyúló taraja.
Pag városában kapható helyi juhsajt: bár
titkon valami kulináris csodában bíztam, nagyon szerettem volna elámulni, de a
helyi birkasajtot nem tudtam megkülönböztetni az oromhegyesi juhász feleségének
a portékájától. Sárga, nyúlós, csípős szagú. Férfias koszt. Randevú előtti
fogyasztása igen nagy önbizalomra utalna.
A dalmátok mindenesetre szeretik. Nem
törődnek a finnyás nagyvilággal, a sok előítélettel. Nekik van igazuk.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése