Leírt szösszeneteim a világ dolgairól
 |
| Jobboldali szkíta vagyok. |
Évértékelő
Nem tudom melyik
humorista mondta – talán Hofi? –, hogy legszívesebben annak a tévés meteorológusnak
a helyében lenne, akinek rendre a tegnapi(!) időjárást kell fölmondania, kicsit
analizálnia. Hát ez nem kunszt. Ez jutott eszembe, amikor Orbán Viktor
hagyománnyá vált évértékelője után belehallgattam a politikai elemzők
vitaműsoraiba.
Némelyik közismert
ellenzéki politológusnál ez a csúsztatott időgyűrű ugrálhat ki-be, valahányszor
elemeznie muszáj a világot és Magyarországot. Unalmas, semmitmondó,
tegnapelőtti fölismerések, szép csokorba szedve. Télvíz idején, pokrócba
bugyolálva, mint a rajzfilm-béli Károly bácsi a Frakk kutya mellett,
szunyókálva nézem, fél füllel hallgatom az okoskodásukat. Hüledezek rajta
mennyire közhelyesek, mennyire monomániásan szimplák. Kétségbeesetten pont az
ellenkezőjéről akarják meggyőzni az embereket, mint amit azok láttak, amit
tapasztalnak. Tudják, ha valaki – kvázi – úgy zsákmányol ki engem és a
családomat, úgy lopja a pénzt a zsebemből, hogy közben egyre könnyebb az
életem, van jövőképem, nő a bérem, csökken az adósságom, akkor nehéz fölszítani
magamban a haragot. De hát ezt nem akarja érteni a sok beltenyésztett pesti
liberális. Nekik annál jobb, minél rosszabb. Ej, de furcsa lehet ennyi daccal
ébredni-feküdni!
Armageddon!
Mélabúval a
hangjában Pityinger László “előadóművész” – alias Dopeman – közölte a nagy
nyilvánossággal, hogy befejezi rapper-énekesi karrierjét. Helyette politizálni
szeretne. Tudják, ő az a malacképű, mocskos szájú botrányhős, aki a jelenleg
regnáló magyar miniszterelnök fröccsöntött szobrát szétrugdalta, a szobor fejét
megtaposta egy ellenzéki tüntetésen, ami máig viszi a pálmát a rendszerváltozás
utáni legundorítóbb magyarországi demonstrációk listáján. Még az eszmetársai is
elhatárolódtak tőle. Ezért villant át rajtam: jobb lenne, ha Dopeman a
szuszogást fejezné be... Na de ne legyünk kegyetlenül telhetetlenek! Már az is
dicséretes önismereti értékítéletre vall, hogy magától megszűnik, hál'Istennek!
Marad helyette éppen elég ripacs, pozőr, aki betölti majd a piaci rést, amit
Pityinger elvtárs maga után hagy. Nem fog hullani a könnyünk utána! Bánja a
kánya! Már eddig is inkább miatta sírtak, mintsem érte. Szegény szüleire
gondolok – elsősorban.
Közbeszéd és ami mögötte van
Ha becsületesen és tisztelettel élni azt jelenti, hogy ne kifogásoljunk a közfölfogás szerint tabunak számító necces tartalmakat, akkor azt hiszem, nem lehet, de nem is kell mindenkivel becsületesen és tisztelettel élni. Különösen azokkal nem, akik nem élnek becsületesen és tisztelettel másokkal, vagyis velünk. Akik mindenhol és mindenkivel csak a saját igazukat szeretnék elfogadtatni. Természetesen a szabadelvű demokráciára hivatkozva... Az összekacsintó, rejtjelzett félelem- és hangulatkeltés különösen sunyi műfaja a politikailag korrekt beszéddel hadakozóknak. Visszaélés a nyelvvel, a szavakkal. Attól tartok, egyáltalán nem az a liberális tolerancia, ha elfogadjuk véleményként a politikailag korrekt, kipúderozott beszédet, és szétmaszatolt fogalmakat használunk helyette. Nem. Világos szavak kellenek. A gazembert lehessen gazembernek nevezni. Nehogy már az áldozat neve kiírható legyen, a gyilkosáé meg nem! Ugyanezzel a lendülettel el kell nyesni minden olyan kisérletet, ami arrafelé noszogatná a közéletet, hogy finomkodva körbeudvaroljunk témákat, csak azért, mert valakiknek rosszul esik hallaniuk, hogy vannak elégedetlen hangok és vannak hibák – közösségiek és emberiek egyaránt –, amiket tűpontosan látnak az emberek.
Fegyverbarátság Szerbia és Magyarország között
Hangos a jajgatók kórusa.
Sorkatonaság lesz megint Szerbiában, sikoltoznak.
Amikor némileg sikerül megnyugtatóan cáfolni a híreszteléseket, már újabb dolog csípi a szemüket azon honi magyarjainknak, akiknek mindennél többet érne egy jó kis balhé a szerbek és miközöttünk. Noha demokratának, megengedően faszának mondják magukat, mégsem tetszik nekik a nagy békesség. Most azon habognak, hogy a szerb haderő együttműködik a magyar honvédséggel. A KFOR keretében Koszovóban állomásozó magyar egységek révén eddig is volt katonai együttműködés a szerbekkel, még ha nem is olyan látványos módon, mint ezek után a jövőben tervezik. Hiába, hogy Koszovó (elvileg) függetlenedett Szerbiától, de az utánpótlás, a kémelhárítás, az odavezető logisztika biztosításán keresztül kismillió szálon folytat párbeszédet, napi szinten együtt gondolkodik a két hadsereg. Különösen mostanában, hogy a szerbiai határvédelemben a szerb speciálisan képzett alakulatok is részt vesznek: lásd – migrációs válság. Igaz, azok az egységek jobbára különlegesen kiképzett, állig fölfegyverzett, páncélozott gépjárművekkel fölszerelt csendőri osztagoknak vannak titulálva. De mindenki tudja az igazat: bolond lenne a szerb, ha pont az albán szakadárok ellen – akik miatt most is nettó háborús zóna az a régió – a közönséges oldalfegyverecskével, gumibottal ellátott rendőreit küldözgetné elhullani, hogy tovább gyarapítsák a szerb katonai múlt dicsőségére a hősi halottjaik listáját.
Ennyire azért nem
szeret háborúzni egyik nép, így a szerb sem. Senki épeszű nem megy puszta
kézzel a golyószórók, gránátok ellen. A másik ok, ami a magyar félnek kedvezően
hat, és szerintem ez a nyomósabb érv: a szerbek köztudott orosz barátságán
közvetve Budapest is szorosabbra fűzheti kapcsolatát a moszkvai hadvezetéssel.
Magyarán – nem kell betojni a NATO halljakendjeitől. Ha van különutas magyar EU
politika, legyen unortodox magyar NATO tagság is. Ne már aki nem lép egyszerre
szinten embargózza mindenki az oroszokat, bennük látva a legfőbb ellenséget!
Pláne úgy, hogy nyilvánvaló: az embargó a politikum verdiktje, eléggé elvtelen
és mások is kijátsszák. (A német gáz direktben Oroszorsszágból érkezik. A német
gáz már annyira demokratikus, hogy szinte inhalálható. Az orosz nem. Az – ha
egyenesen mi kapnánk – menten antidemokratikus, diktatórikus szagú lenne.
Zárójel bezárva.) Visszakanyarodva a fegyveres testületek összehangolt
akcióira. Ha évente pár száz magyar és szerb katona, meg a tiszti kar egy-egy közös
hadgyakorlat után babgulyást akar enni, hát tegyék! A magyar jelenlét eddig is
erős volt a Balkánon. Boszniában, Macedóniában is állomásoznak honvéd egységek.
Nem beszélve arról, hogy egy ideje a Balti-tengertől az Adriáig a magyar
légierő Gripen vadászgépei ellenőrzik a légteret. Súlyos órabérekért, de
másoknak még így is megéri. A magyar repülősöknek meg végképp. Ha ez jó minden
félnek, akkor ezt kell csinálni! Haladjon a karaván, mindenki teszi a dolgát. A
kutyák hadd vakogjanak! Nekik meg az a dolguk.
