2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2016. január 7., csütörtök

SZENZÁCIÓ MAGYARKANIZSÁN!




MEGTALÁLTÁK A VÁROS ALATT HÚZÓDÓ ALAGUTAT!
A beomlott bejárati rész

2016 első napjaiban, valószínűleg a hó által fölázott talaj miatt Magyarkanizsa egyik kevésbé frekventált pontján beszakadt a föld!

2016. január 5-én délután, lakossági bejelentés alapján előbb a közművek szakemberei vizsgálták meg az üreget. Látva a nem mindennapi beomlás körülményeit, szóltak a szakembereknek.

A fölkért két építész-statikus mellett jómagam, helytörténészként lettem értesítve, hogy a helyszínre érve véleményezzük és dokumentálhassuk a látottakat.

Mint a sebtében elkészült fényképek egyikén is látható, az alagút belmagassága  nagyjából 2,2 méter. Az alját kb. 25 centiméteres iszapos talajvíz borítja. A fugákon itt-ott áttörő gyökerek kísérteties látványt nyújtanak. Valószínűleg az egyik ilyen vastag gyökér okozta a mostani omlást is, meglazítva a bejárati boltív tetejének tégláit. Megfelelő védőfölszerelés és biztosítás híján csak pár lépés erejéig hatoltunk be a járatba, de amit láttunk, az így is lenyűgözött bennünket!

A bizonyító első fotó!

Mintegy négy méteres egyenes, de lefelé ereszkedő szakasz után, az alagút elágazik.
A délkeleti irányban (a Zárda-felé ) be van omolva, ez majd a jövőben további feltárási munkát igényel. A másik irányban először keletre tart, majd ahogy a fotón is látszik, elfordul észak felé, a Tisza folyó irányába. A mobiltelefonommal készített képek tanulsága szerint mind a rézsút lefelé lejtő bejárati rész, mind a beltéri üregek téglázása viszonylag épen maradtak. Amit gyorsan sikerült megállapítanunk: a bejáratnál leomlott téglákon az Osztrák-Magyar Monarchia idején égetett téglák jegyei láthatóak, a jellegzetes süllyesztett koronás EC monogrammal. Ez azt föltételezi, hogy az alagút(ak) bejáratát valamikor a XIX. század második felében zárhatták le, illetve falazták be.

A bejárati rész jobb oldalán vállmagasságban, halványan kivehető, de hiányos szöveg van az egyik téglába vésve. A minden bizonnyal latin szövegtöredéket lemásoltam.
                          LI…TER …ES ID, Q… LUNT  CRE…T

Az ismeretlen, szaknyelven deuterokanonikus vagy unsubstantional szövegtöredéket a tegnapi nap óta régi kedves ismerősöm, egykori előadónk, a Győri Tudományegyetem latin nyelvű tanszékének kriptolingvisztikával foglalkozó szakembere, Dr. Gaál Erzsébet vizsgálja.

A szerbiai régészeti törvényeknek eleget téve értesítettük a Szabadkai Múzeum munkatársait is, de ők a pravoszláv karácsonyra való tekintettel a föltárás elodázása mellett döntöttek. Később érkezett a hír, hogy sem az időjárás, sem a Múzeum anyagi keretei nem teszik lehetővé a helyszínre történő kiszállást, a vizsgálatot, a szakszerű kutatást, ezért a helyieknek a beomlott üreg biztonságos visszatemetését ajánlották, és a kanizsai lakosok megértő türelmét kérték.

Az illetékesekkel együtt mégis úgy döntöttünk, hogy a kérdéses üreget megjelölve szabadon hagyjuk. Természetesen tartva az esetleges kíváncsiskodóktól, vakmerő kincsvadászoktól, óvatosságból a helyet körbekerítettük, álcázva kibiztosítottuk.
Iideiglenesen elfedtük, és a helyszín pontos koordinátáit, adatait a hivatalos kutatás megkezdéséig nem is kívánjuk publikussá tenni.

Beljebb hatolnunk egyelőre nem volt ajánlott

Nekem, mint a föltárást elsők között végzőknek csak annyi a kötelességem, hogy míg a megfelelő összeg nem áll rendelkezésre, tájékoztassam a széles nyilvánosságot arról az örvendetes tényről, hogy annyi találgatás, mendemonda után végre megoldódni látszik Magyarkanizsa egyik legnagyobb talánya, és lelepleződik az alagutak titka!

Hamarosan bővebb részletekkel is szolgálunk!
Pósa Károly

14 megjegyzés:

Octamatriarch írta...

Nem tűnik viccnek, pedig egészen azt hittem az olvasás utáni pár pillanatban.

Miért kell hazudni az embereknek? Ebből mi jó származhat, vajon?

Ha első ránézésre az olvasóknak nem elég egyértelmű a képek (az alattuk lévő állításokkal ellentétes) kétes autentikussága, nyugodtan rájuk lehet keresni:

Első, felháborítóan kis felbontású kép:
http://bit.ly/1ZbJi1G

Második, gyanúsan eltérő minőséggel mint az előzőé:
http://bit.ly/1OQJhoI

S hasonlóan a harmadik, amely legvalószínűbben, mint a többi, összeesküvés-elmélet hálóoldalakról lett kölcsönkérve:
http://bit.ly/1ISxbzt

Bele sem mennék inkább a szó szerinti szenzációhajhászásba, amely mértéktelenül rossz híradással (és minimum alatti zsurnalisztikai tudással) van alátámasztva. Ott sem kell lenni, elég elolvasni a fenti tartalmat és rájönni, hogy hamis. Ha volt is bennem romantikus éhség a Kanizsai katakombák regéje iránt, ilyen félrevezetések döngölik az együgyűségbe.

Sajnálom, hogy ez az első bekezdés, amellyel találkoztam ezen a blogon. Így ezzel a bejegyzésemmel sem az írót, sem semmilyen más tevékenységét nem akarom árnyékba vetni. Ez az egy poszt csupán mutatója annak, hogy az emberek inkább fektetnek energiát félrevezető, abszolút hülyeségbe ahelyett, hogy valós álmok megvalósításával, vagy netalán a valós és megfogható problémákkal foglalkozzanak, melyek számlálhatatlanul sok formában nyilvánulnak meg a buta szenvedésébe belehaló országban.

Kósa Márta írta...

Izgalmas!

Pósa Károly írta...

Tisztelt Octramatriarch!

Még ha feddők is, köszönöm (kedves?) szavait.
A lényegre tapintott. Igen. A bejegyzés azért született, azért fektettem "félrevezető, abszolút hülyeségbe" az energiámat és hoztam létre a posztot, hogy bebizonyítsam, mennyire fölszínesek vagyunk, amikor híreket olvasunk, ha az internetről, pontosabban csak a facebookos bejegyzésekből tájékozódunk.
Annál is inkább igaz és elgondolkodtató ez, mert az Ön leleplező kommentárja dacára még szakmányban osztják meg az (ál)hírt az emberek.
Mindazonáltal a szánt szándékkal kissé pongyolára vett írásban hemzsegnek a valótlan állítások. Ha valaki (nem szakember: bárki) – Önhöz hasonlóan – vette volna a fáradtságot, és kissé utána jár a hír valóságtartalmának, hamar rájön arra, hogy se Győr, se tudományegyetem, se professzor asszony nincs. Ahogy a tudományoskodónak számító két idegen kifejezés is csak a bibliakutatás területén alkalmazzák, közük sosem volt a latin mondattöredékekhez. Jól hangzott, kapóra jött: beillesztettem.
Abszurd csavarként a végére már-már önleleplezően a szabadkai muzeológusok vonakodását is hozzáírtam, hátha.
Biztos cinizmus, és lehet szomorú is, de itt minálunk ez a fajta hozzáállás teljesen életszerűre sikeredett...
Egyébként a posztot nem viccnek szántam. Hogy mennyire nem, arra majd az este hétkor, hatórányi kivárás után közzétett bejegyzésem lesz az igazolás.
A latin nyelvű szövegtöredék pedig: LIBENTER HOMINES ID QUOD VOLUNT CREDUNT. (Az emberek szívesen elhiszik azt, amit hinni akarnak.)

Az egésznek, túl azon, hogy kissé görbére sikerült tükrön át ugyan, de valamilyen szinten láttatja esendőségünket, sebezhetőségünket, azért annyi hozadéka mégis csak lett, hogy ismét fölbolydult a város. Már a negyedik (ezidáig ismeretlen) címet küldik, utca-házszámmal, ahol érdemes kutatni, mert az ottaniak elmondása szerint téglás, boltíves járatok húzódnak alattuk.
És mivel magam is érdekelt vagyok, mert egyik mániám a kanizsai alagútrendszer föltárása, és szentül meg vagyok győződve a létezéséről, a vártnál jóval többet kaptam, nyertünk a blogomon közölt álhír tanulságaitól.

Még egyszer köszönettel, üdvözli: Pósa Károly

Névtelen írta...

Szerintem vicces és stílusos

pl ilyenek miatt :

deuterokanonikus, azaz másodkanonizált (protestáns szóhasználattal apokrif) könyvek azok az ószövetségi iratok, amelyek a kanonizálási mérlegelések eredményeként nem kerültek bele a héber bibliába, míg a 4. századi másodkanonizáció során belekerültek a reformáció korát megelőző keresztény bibliákba -

Csak egy klikk lelepleződik a turpisság , tehát a szerző nem becsapni akar, hanem tréfálni

Unknown írta...

Ez egy több mint 5 éves cikk átvétele. Nem csak hogy kamu az egész, de még plágium is!
http://www.newjsag.hu/2010/03/31/meglett-az-alagut/

Unknown írta...

Szerénységgel állíthatom hogy alsós koromban személyesen láttam egy szakaszát egyik osztálytársammal aki a közelben lakott. Csak a cikk hitelességét szerettem volna alátámasztani...

Bütyök írta...

Jól van, lehet viccelődni de én ismerek rajtam kívül embert aki járt az alagút egy részében. Gyerek koromban. A volt Szent János utcánkban a napos oldalon Nyári esőzések folyamán a járda mellett hirtelen combig süllyedtünk valamilyen mély lyukba... Érdekes módon akkor meg voltunk győződve, hogy az alagút egyik ága vezet el épp ott. Volt aki járt lenn az alagútban és rozsdás régi kardot(a török időkből?!) talált, amit láttam a saját szememmel... ez az 1960-as években volt. Lehet tovább viccelődni!(pfuj)

Névtelen írta...

Nekünk sem kell messzire menni, hogy egy boltíves földalatti lyukat találjunk!

Fehér István írta...

Azt hiszem, minden kanizsai és volt kanizsai dobogó szívvel olvasta ezeket a sorokat... Hiszékenységünk nem naivitásunkból vagy felszínességünkből fakad, hanem kanizsai voltunkban gyökerezik...
Az 1960-as években az utcabeli gyerekcsapattal a Kőröspart alá (ahogy akkor mondtuk: a Kőrös alá) vonultunk, s ott, ahol a házak kertje lefutott a nyáreleji esőktől megtelt mocsárra, a partoldalban alagutat kezdtünk fúrni-kaparni. Apró, színes üvegek, porcelántörmelék került elő a földből - hisz kerti szeméttel és hulladékkal töltögették az ott lakók a partot, s ezek a csillogó semmik igazi kincsek voltak az óvodáskorú és kisiskolás kölykök szemében. Meg voltunk győződve róla, hogy a földben kincsek vannak, járatok, barlangok, s e meggyőződésünkben Bárány Béla bácsi sem ingatott meg bennünket, aki megelégelvén, hogy kerítését, kertjét aknázzuk éppen alá, vesszőt suhogtatva elhajtott bennünket, s egy-két kosárnyi földdel betemette ásatásunk helyszínét.
A kanizsaiak földje titkok őrzője. Nem itt nyugszik a hun Attila, nem itt ásták el a törökök a rabolt aranyat - mást rejt e föld. Sötét, elfeledett járatokat, ódon, dohos búvóhelyeket, melyeket sohasem találunk meg újra, de tudjuk, hogy egyszer a miénk volt, a miénk, kanizsaiaké, s ha szükség lesz rá, újra megnyílnak, hogy a zavaros időkből kivezessenek, levezessenek minket múltunkhoz, önmagunkhoz.
Nincs nagy történelmünk, nincsenek nagy történeteink, de ha van egy talpalatnyi földünk, amelyen megvethetjük a lábunkat, akkor talpunk alatt életre kel a talaj: titkos alagútjaink szerteszét futnak, behálózzák a világot, s tudjuk, semmi sem reménytelen, míg lépteink alatt meg-megdobbannak a föld e szent, legendás menedék-üregei, mintha a föld szíve dobogna fel hozzánk...

Pósa Károly írta...

Tisztelt Fehér István!

Hálás vagyok a hozzászólásáért! Nem hasonlóan, hanem ugyanígy gondolkodok és érzek.

Pk

Unknown írta...

Hát szerintem meg te egyre hülyébb vagy!!!persze ez a te asztalod,ugy eteted a népet ahogy akarod,mindeki elhiszi,miért foglalkoznék én ilyenekkel ,örülök ha a saját dolgaimat el tudom intézni.de más területen téged is ugyanígy be tud palizni bárki akinek hasonló hülyeség jár a fejében,vagy tréfamester mint te.

Pósa Károly írta...

Igazad van Zoli. De én nem etetni akartam a népet, hanem ráébreszteni arra, mit is eszünk minen nap.

Octramatriarch írta...

Kedves Károly!

Bizony, nem szántam szavaim sértőnek, ha nem is sikerültek talán kedvesre. Engem biztos, hogy megindított és így utólag örvendeni tudok csak, hogy az utolsó bekezdésem félelmével ellentétben Ön innovatív módon tesz azért, hogy a dolgok jobbá váljanak.

Olvastam új bekezdését. :) Jó történet lett ebből a kezdeményezéséből, egy egész kis anekdota.

Kíváncsian követem a blogját.

A legjobbakat!

sosuso írta...

Kedves Károly,

jó volt a poszt, legalábbis nekem nagyon tetszett. Köszönet érte.

Nem tudom ismeri-e, Stanislaw Lem írta valamikor a 70-es években, hogy ha valamit jól el akarunk rejteni az emberek elől, tegyük nyilvánossá hivatalosan felvállalható fikció formájában.

Még egyszer köszönet az akciójáért!
Üdvözletem!

egy átlagember