Most, hogy a
tárgyilagosságáról meg a függetlenségéről hírhedett egyetlen szubjektív
délvidéki médiafoltunk – a magát szabadnak, magyarnak és szónak is nevező
Mission Impossible – a lényét láttatva magyarul is leközölte Sargentini kisasszony
veretes jelzőkkel tarkított jelentését Magyarországról, nagyon helyesen lerántva
a leplet az országot kormányzó Fidesz-banda ténykedéséről, meg Orbán Viktor
stadionjairól, Kövér László buzizásáról, fölróva Rogán Antal sikertelen helikopterbalesetét,
továbbá Lázár Jancsi krimibe illő nőügyeit, szóval, most érkezett el annak a
pillanata, hogy tenyeremet összeütve tapsikoljak.
Sosem hittem volna, hogy
megérem ezt a szégyent. Mikor erdélyi barátaim Parázna Borókát, a kompániáját,
meg a kolozsvári szalonnát emlegették, akkor láttam az arcukon ezt a kínos
félmosolyt, a kelletlenséget, hogy az ilyenfélék is közöttük léteznek, nem csupán
a prospektusokból ismert vadvirágos rét ám Erdély! Van benne csalán, kóró,
gaz(ember) meg szar(ember) is.
És most azzal szembesülök,
hogy lám, nem kell Erdélyig menni, ha bele akarunk vörösödni honfitársaink
gyalázatosságába.
Az összes megmaradt
elismerésem a Szabad Magyar Szóé, nem jutnak majd vele messzire, de legalább
egyszer az életben letették a garast oda, ahova. Eddig azt hittem, azért
gründolták össze ezt a lapos weboldalt, hogy Purger Tibi Amerikából minden nap
magával megelégedetten húzhassa le a retyót.
Hát nem. Emellett kiderült:
küldetéstudatuk is lett.
Nem hinném, hogy akad magyar
ember, aki a Sargentini jelentés közkinccsé tételéből, ebből a gesztusból ki ne
tudná olvasni, miféle szellemi holdudvar elkötelezettjei az egyébként
szabadosok.
Aki ismer, tudja, hogy ettől
sokkal többet és bővebben is írhatnék róluk, de ehhez most nincs gyomrom.
Momentán én szégyellem
magamat, hogy vajdasági magyar vagyok.
Ami pedig a zöldpárti
képviselőnő dokumentumát illeti:
Jogász nem lévén – talán nem
zavarja a képviselőnőt, hisz ő is csak amolyan fából vaskarika jogtudós – két
dolgot tehetek hozzá a jelentéséhez. Dr. Nógrádi György precizitását ideidézve én
is pontokba szedtem a mondandómat a Sargentini jelentésről. Remélem, eljut
Brüsszelig, hisz Micron francia elnök saját szájából már nem egyszer
elhangzott, hogy nekik számít az emberek véleménye. Az egyszerűké. Némi alappal
hiszem – ilyetén az enyém is. A két észrevételem:
1. Az anyja.
2. Picsáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése