DÉJA VU - 2015

2020. március 3., Hír TV - Keménymag - rajzom Erdoganról

"Mondják, hogy miért nem nyit Kanizsa befogadóállomást?

Még mit nem! Annak a tábornak nem itt Bácskában kéne lennie, hanem mondjuk a szír-török határ mentén. Vagy valahol Észak-Afrikában, ahol tudtommal senki nem tart pisztolyt a szappantartónyi csónakokba préselődők fejéhez, hogy nekivágjanak a Földközi-tengernek.

Mert aki az életét menti, az nem hagyja odahaza a családját, az asszonyát, a gyerekeit (megírta a napilapunk egy szívszorító interjúban) majd kirándul –lehetőleg Göteborgig –, hanem anno miként megálltunk Szegednél, az érintett menekült is amint biztonságban tudja magát, a közelből lesi mikor csitul az őrület. Tessenek utánaszámolni, hány férfi, suhanc vág neki az útnak, és kérdezzék meg tőlük, hol a családjuk gyengébbik része? Tegnap egy eldobott telefonos SIM-kártyát találtak. A tartalmát kíváncsiságból megnézték. Egy közel-keleti pékségben vigyorognak rajta, nem régiek a képek. Tükör, csillogás, reflektorok mindenütt, tiszta McDonalds. A jólét jelei. A telefon tulajdonosa tényleg az életét menti? Mert ha így van, akkor sokakat ismerek itt Kanizsán is, akik szívesen elmentenénk az életünket egy-két szezonnyi svéd, svájci, vagy német szociális segélyért…Biztos lelketlennek tűnik a véleményem, elhiszem, hogy jobban fekszik a szépreményűeknek ez az emberbaráti bájolgás. De a humánum fölkentjei közül még egyet sem láttam, aki ide jött volna Kanizsára, Horgosra: szétnézni, tájékozódni. Bezzeg írogatni, tudósítani tudnak."

2015. június 10-én írtam a fentebbi sorokat, ugyanide, a Diáriumba. Nem vagyok büszke rá, sokkal inkább aggaszt, hogy az akkori megállapításaim most is megállják a helyüket, az öt évvel ezelőtti dolgok megint ismétlődni látszanak. Az illusztráció karikatúra ugyan, és a Hír Tv tegnap esti műsorában volt látható, de a helyzet egyáltalán nem vicces. 

Komolyan kell vennünk.

A Hír Tv KEMÉNYMAG c. adása ide kattintva tekinthető meg!

FEJ

Az a bizonyos szomorú időszak még jóval a Nagy Háború előtt történt. Hihetetlenül aszályos nyár köszöntött rá az Alsó-Tisza-mente népére. Kiszáradtak a kanálisok. A nádasokban, hajdani tocsogókban megrepedezett kemény szik világított az iszap helyén. Egészen leapadt a folyó is. A korábban ellepett partszakaszok mind előtűntek: új, eddig nem látott homokpadok háta bukkant elő a víz alól, és a parti nyárfák örökkön ázó gyökereit a tűző nap most fehérre aszalta.

Elsenyvedt a vetés. Aszottan visszapördültek önmagukba a falevelek is. Szomjhalállal küzdött minden ami élt, minden ami mozgott.

Szerte a térségben esőért imádkoztak. 
Martonoson a hét összes napszállatjakor énekszóval kérlelték a helyiek az Úristent, könyörüljön rajtuk. De hiába volt a leghangosabb zsolozsma, a fohász, hiába búgott, rítt a karzaton a régi orgona: csak nem akarta az Ég megöntözni a kitikkadt szántóföldeket.

A helyi káplán végül rendhagyó tettre szánta rá magát. Bár nem volt püspöki engedélye, a következő vasárnapra körmenetet hirdetett, hogy közös erővel kérhessenek esőt a Teremtőtől. 
Azon a vasárnapon a falu apraja-nagyja ünneplőbe öltözött. Tolongtak az emberek a lobogókat vivő asszonyok mögött. Sötét zekéjükhöz priccses nadrágot húztak a férfiak. Iringált a tikkasztó nyári nap sugara a glancolt csizmákon. A nők kendősen, az ünneplő szoknyáikban, batiszt keszkenőkkel arcukat legyezve hangosan, pihegve imádkoztak.

A káplán úr egészen elérzékenyült. Sokan eljöttek. Tán mindenki ott volt, aki számított.

Emiatt igen szép prédikációt szeretett volna mondani. Zengeteg baritonján fogott bele a mondandójába. 

A vázlatosan előre megírt beszédének vége felé a helyiek istenfélelméről szólt. Beszélt kenetteljesen az ájtatosság hasznosságáról, és a nép csöndben bólogatva helyeselte a hallottakat.

Épp már csak az emberi hit erejéről akart még mondani egy igen érdekes bibliai példázatot, amikor a tömegre pillantva a káplán úrban benne akadt a szó…

Az ünnepi sokadalom szélén, a sok ájtatos falusi mellett egy kisfiút pillantott meg, aki egy öreg esernyőt szorongatott a kezében.

És a pap aznap nem fejezte be a hit erejéről szóló prédikációját.

                                                                      Pk

A gonosz mostoha ( meseillusztrációm)

The wicked stepmother (tale illustration)

18+ !!!!

-->

Aki prűd az ne olvassa.

Szerintem fontos és az életnek nélkülözhetetlen kelléke a pajzánság.

A költő művésznéven írt. Egyébként a budapesti Nemzeti Múzeumban áll a szobra.

Annak volt a legsikeresebb igazgatója.

Utána lehet nézni.

Löwwy Árpád

Magyar ethnographia

( 1909)

Házat épít és rombol

S krumplit eszik a tót,

Habár fekve baszik,

Ember soha se’ vót.

Kockást hord az angol

Bagózik, s nem pipál,

Még mikor baszik is

Baedeckerből citál.

A jókedvű francia

Fecseg nappal, éjjel,

S a farka szikráit

Szórja szerteszéjjel.

Tenger ellen épít

A hollandi falat,

Röptiben bassza meg

A besózott halat.

Tudós faj a német,

Gambrinusnak hála:

Még az is, ha baszik

Theória nála.

Svéd gyufa a maga

Skatulyáján lobban,

Ámde a svéd fasz is

Másutt baszik jobban.

Svájcnak bliktri a

Sok hosszú alagút,

Lányba szereti a

Jó széles valagút.

Alattomos talján

Elrejtett tőrrel jár,

Közel ne kerülj, mert

Könnyen megbuzerál.

A kevély hidalgó

Díszruhának örül,

Ékes spanyolgallért

Hord a fasza körül.

A ravasz új-görög

Nem tisztel ethikát,

Ha tyúksegget baszik

Az neki delikát.

Magyar zsíron él a

Drágalátos horvát,

S minden kutyaszarba

Beüti az orrát.

Persák ura a sah,

Szent könyvük a Korán,

A leányt – rend szerint

Kifurják már korán.

Tetoválja magát

S tolldíszt hord a sziú,

De leginkább mégis

A faszára hiú.

Három világrészben

John Bull a legnagyobb úr,

Hanem azért mégis

Picsán rúgta – a búr.

Zsidó rőfje kurta,

Ha portékát szállít,

Még a faszával is

Megcsalja a Szálit.

Datolyával él és

Tevén jár az arab,

Az ő faszából is

Hiányzik egy darab.

Hogy lucskos valagát

A hidegtől óvja,

Nadrágjába szarik

Grönlandnak lakója.

Gatyát ünnepnap sem

Hord néger és kafir,

Ha kiszarja magát

Nem kell annak papír.

Hallgatagon ül az

Elmerengő hindu,

De a picsaszagra

Már ő is megindú’.

Rizst eszik a copfos

Polgártárs Kínába,

Ha bambusszal verik

Tust szarik kínjába.

Turbánt hord a török,

Csak a kávét issza:

Százhúsz feleségét

Bassza össze-vissza.

Magyarral rokon nép

Finn, cseremisz, osztják,

A snapper pinákat

Ott sem ingyen osztják.

Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet,

Lányoknak, menyecskéknek jó szívvel megfizet.

Ha megharagszik, nem kell pina ennek,

Bassza Krisztusát az Atyaúristennek.