FIZETETT MUZSIKA - vers

Mondja jóuram!

Mi a nótája?

Mitől borult kocsmapultra

Apja s nagyapja?

Mitől kondul végórája?

Látom, fárad…

Kissé avatag,

Szeme bágyadt.

Sorvul a prózája, ugye,

Ugye, árokban a rímek?

Persze, persze.

Veremben van.

Oda teszik, akit vernek.

Vérnek, testnedvnek

Csorgása: szó, ami szó.
Egyre megy.

Lám, itt vagyok én.

Hogy ki lennék én?

Ki a hőse ennek a versnek?

Nos - Nem tudható.
Így, stílussal jellemezni:

Lehet festő, paraszt,

Holdbéli hegedűs,

Elnök, koldus vagy író.

De most!

Aranyat ér a napja!

Aki kapja, marja!

Fejében széles kalapja:

Üljön a tetejébe!

Üljön föl rája!

Itt, itt a kalapja,

A tetejébe vagy

Akár alája.

Világnak flitterezett,

Kékkel erezett

Tarajára,

Mi úgy ringli

A kedélyt körbe,

Mint spílen a kintornás

Szerte széjjel.

Bélelt kabátban,

Madárijesztő soványan,

Odaát a saroknál,

A Tóparti közök

Szűk sikátorában,

Él, lát, hall, matat,

Jár a keze, kutat,

Érzéketlen fagydaganat

Ahogy a verkli jár,

Hangtalan a melódia.

Olcsó nótát koldul.

A tenyere érdes,

Így ordít, nyüszít

Kegyelmet,

Mint foszló párnából

Alt-színű libatollat,

Dallamból ujjbeggyel,

Pihés hangot

Némán tépdes -

A bácskai kintornás.

Pk