Írtam pár bejegyzéssel lejjebb a szerb katonai potenciálról, írtam a szomszéd népekről, meg rólunk.
Most egy általánosabb témát futtatnék körbe. Csak úgy, nagy vonalakban
fölvázolva. Gondolatébresztésként. Hátha ezen is valaki eltöpreng, összeráncolt
homlokkal. Akkor már – meg is érte. A környezetvédelemről lenne szó. Időszerű.
Parasztosan: aktuális. Hovatovább divatosat is írhatnék.
Őszinte leszek. Felemás érzéssel figyelem a zöld mozgalmak, különösen a
Greenpeace tevékenységét. (Nekem csak „Grűn píszí”. Régóta így hívom őket. Most
sem lesz másként.) Elsősorban az a baj ezekkel a befonott hajú, ápolatlan,
agyontetovált, füves cigitől kerge csöves hippikkel, hogy egytől-egyig
kommunista zsoldosok.
Még ha nincsenek is tisztában vele.
A nyugat-európai "környezetvédő" mozgalmakat, a nagy zöld
revolúciót – a „Grűn píszível” az élen –, ma már tudható, hogy 1967 után a Szovjetunió
politikai akarata kreálta és pénzelte, majd lázította. Taktikából, hogy a
nyugati ipari fejlődést fékezze. Ezért ezek a "zöldek", azaz ezek az
anarchista, szabadelvűn ostoba, de erőszakos hippik, a 68'-as újbalos, maoista,
párizsi diáklázadásos aranyifjak azt hitték, övék a világ. Ma meg a brüsszeli
Európa Uniós palotában a kék székeken terpeszkednek a hajdani szörnyszülöttek,
akik vagy ötven éve, akkoriban mindenhol megjelentek.
Verték a palávert, ahol technológiai fejlesztés, vízi- és atomerőmű,
repülőtér, modern elektronikai üzem, kutató-fejlesztő központ, vegyipari
létesítmény, meg sok egyéb, a modern gazdaságot előrébb noszogató intézmény létesült.
Mint annyi mindenben, a Hortobágyon termesztett gumipitypangtól a Zaporozsecig,
a kommunista ostobaság ebben esetben is fordítva sült el. Moszkvából csak azt
tudták elérni, hogy a nyugati technológiai színvonal megnőtt. Így születhetett
meg, mondhatni kényszerből az energiatakarékos gépkocsi, például. Pár évtized
alatt környezetkímélő – mi több – gazdaságos technológiák jöttek létre. Joggal
állapítható meg: az ipari fejlődést nemhogy gátolta volna az elvtársak
apanázsából, a szovjet vörös pártkasszából finanszírozott „haladó, liberális
elit” zöld tombolása, hanem inkább fokozta a környezettudatos újszerű, még
modernebb technológiák megjelenését. Lett napenergia, szélerőmű,
tengerbiológiai kutatás. Emitt meg lett Csernobil, kiszáradt Aral tó, a homokba
dőlt rozsdásodó tankhajókkal, meg egy rakás máig nem gyógyuló radioaktív
sebhely, szerte a tajgán és Szibériában. Be is döglött a kommunizmus, Istennek
legyen hála! Viszont ezek a hippimozgalmak azóta is engedelmes eszközök a hatalmas
konzorciumok, ipari lobbik, és az őket hajtószáron, kantáron tartó hajdani
kommunista, ma balos-liberális politikai-gazdasági elit kezében. Arról
ismerszenek meg, ott bukkannak föl, és akkor a legaktívabbak, ha kárt kell
okozni. Studírozzuk kicsit, hol tüntet a „Grűn píszí”, és máris kifigyelhető,
hogy melyek azok a beruházások, amelyek iparilag, gazdaságilag, ökológiailag, technológiailag
vagy – horribile dictu – kulturálisan, előbbre viszik, vinnék az adott
társadalmakat.
Magyarországon Paksnál be van jelentve: demonstrálni fognak az erőmű előtt.
Miért? Azért mert energetikai önállóságot és viszonylagos biztonságban, hosszú
távon tiszta energiát szavatol. Hogy Németország bezárja az atomerőműveit? Majd
ha fagy!
Itt egy lista az európai erőművek számáról: Németország (12), Anglia (19), Svédország (3), Belgium (2),
Finnország (2), Spanyolország (6), Svájc (4).
Ehhez képest nem tudok róla, hogy például a hótiszta Svájcban valakik a „Grűn
píszí” trikójában, molinókba csavarva hemperegnének vagy hancúroznának a négy
darab svájci atomerőmű valamelyikének a nagykapuja előtt.
Bezzeg Pakson! Bezzeg Kelet-Európában! Ott: fognak. Megígérték.
Ahogy a Tubesre tervezett lokátornál is tüntettek, mert jelentősen
megnövelte a magyar honvédelmi képességet. A budapesti Városligetben is ott
tanyázik, sátorozik hónapok óta egy intravénásan belőtt, zavaros tekintetű,
bárgyú kompánia, akik politikai alapon ellenzik a Fidesz kormány
városrendezéssel kapcsolatos terveit. Hisztériáznak.
Viszont ezek, és a nyugatról szalajtott, külföldi eszmetársaik soha, de
soha nem fognak odaállni a nyugatról importált szemétbálák alá, vagy elé. Soha
nem fognak elektromos vasúti modernizációt követelni például a kamionok ellen,
vagy nem fognak tenni semmit az amerikai géntechnológiai szemét Európába
szállítása ellen, ahogy éppen az ellen sem, hogy ugyanide milliós
nagyságrendben civilizálatlan, kőkorszaki körülményeket, és csak az erőszak
nyelvét értő tömegeket uszítsanak. Gondolom, kitalálták, miért? Ezek a zöldek
ugyanis nem jótét lelkek. Ezek zsoldosok.
Fizetett
ügynökök.
Pk
2 megjegyzés:
Több dolog keveredik ebben az írásban.
Először is, van benne téves állítás. Ezek éppen a szerző érvrendszerét gyengítik. A szerző egy ponton kijelenti, hogy nem tud róla, hogy "például a hótiszta Svájcban valakik a „Grűn píszí” trikójában, molinókba csavarva hemperegnének vagy hancúroznának a négy darab svájci atomerőmű valamelyikének a nagykapuja előtt" - az lehet, hogy ő nem tud róla, ellenben néhány hete népszavazást tartottak Svájcban az atomenergiáról, és a népszavazáson a svájciak meggyőző fölénnyel (58-42) az atomerőművek ellen szavaztak, így mind az öt (nem pedig négy) atomerőmű napjai meg vannak számlálva.
http://www.bbc.com/news/world-europe-39994599
A szerző azt is kijelenti, hogy Németországban nem fogják bezárni az atomerőműveket: „Hogy Németország bezárja az atomerőműveit? Majd ha fagy!”
A valóság ezzel szemben az, hogy a német Energiewende („Energia-rendszerváltás”) fő célja éppen az, hogy 2022-ig az összes németországi nukleáris erőművet bezárják, és az atomenergia helyett megújuló energiaforrásokat használjanak:
https://www.mech.kuleuven.be/en/tme/research/energy_environment/Pdf/wpen2012-15
Az Energiewende amúgy remekül halad, ha minden körülmény optimális, egy-egy nyári napon már ma is képes Németország energiaszükségletének 70 százalékát kielégíteni. 2017 első felében az összes elektromos energia bő harmadát (35.1 százalékát) már megújuló erőforrások szolgáltatták Németországban:
https://cleantechnica.com/2017/07/04/germany-generated-35-electricity-renewables-first-half-2017/
Németországnak két területen előnye van Magyarországgal szemben, már csak földrajzilag is: Magyarországon a vízerőművek nem nagyon tudnak komoly energiát előállítani, illetve a tengeri szélerőművek sem játszanak. Másfelől viszont – agrár országként – kiváló lehetőségeink vannak bioenergia előállítására (a mezőgazdaság melléktermékeinek elégetésével, lásd tehéntrágya, lásd széna-szalma), illetve a napenergia is rendelkezésre áll, minden bizonnyal jobban, mint Németországban.
A helyzet jelenleg az, hogy Magyarország túlnyomórészt import energiaforrások elégetésével jut energiához. Bár létezik magyarországi szénbányászat és gáz/olaj kitermelés, az energiahordozók túlnyomó része ma Oroszországból érkezik. Bár vannak gáz- és olajtározó kapacitásaink, ezek kb 3-6 hónapnyi tartalékot jelentenek csak. Ha Moszkvában valaki úgy dönt, hogy elzárja a csapokat, akkor megfagyunk, ráadásul – áram hiányában – még csak twittelni sem fogunk tudni erről.
Emiatt a magyar energia ellátó rendszer alapvető szüksége a diverzifikálás. Az orosz hitelből orosz munkaerővel és orosz technika megvásárlásával megépülő atomerőmű nem szolgálja a diverzifikációt. Ha Moszkvában valamiért azt látják jónak és leállnak a fűtőelemek szállításával, alternatív forrás nemigen lesz kéznél. Ugyanez vonatkozik a nukleáris hulladékra is: a kimerült nukleáris fűtőelemek még évtizedekig sugároznak. Paks nukleáris hulladékát jelenleg Szibériába szállítjuk – de mi van akkor, ha az oroszok valami miatt nem engedik be a hulladékot ? Mondjuk valamilyen politikai ok miatt? Mondjuk hogy addig nem viszik el a nukleáris hulladékot, amíg Magyarország vissza nem vonja Koszovó függetlenségének elismerését? Vagy amíg nem állít fel minden városban szovjet katonai emlékművet, nagy-nagy vörös csillagokkal? Mennyiben korlátozhatja ez a magyar állam politikai szuverenitását?
Ott van továbbá a nukleáris balesetek esélye. Rendben, a korszerű atomerőművek biztonságosak, de ha baj van, akkor a baj rögtön óriási: gondoljunk Csernobilre, gondoljunk Fukusimára.
Ha a magyar energiarendszer is elkezdene áttérni a megújuló energiaforrásokra, egy atomerőmű nehezen lehetne a rendszer része. Ahogy egy magyar politikus megjegyezte, a nap csak nappal süt, így éjszaka nem lenne áram, ha teljesen a napenergiára hagyatkoznánk. Hasonló a helyzet a szélenergiával is – ha nem fúj a szél, nincs áram a mosógépnek?
A válasz hosszútávon az energia tárolásának növekvő hatékonysága lehet – a napokban bemutatott Tesla 3 villanyautó egyik nagy mutatványa, hogy több energiát tud raktározni, mint a korábbi modellek, azaz ritkábban kell tölteni. Amíg eljönnek a nagy mennyiségű energiát olcsón tárolni képes rendszerek, a megújuló energiaforrások ciklikusságát úgynevezett csúcserőművek egyenlítik ki. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha lemegy a nap vagy beborul az ég, bekapcsolnak egy hagyományos erőművet, és onnantól – egy nap néhány órájában – kiváltja a szél- és naperőműveket, az adja az áramot.
Csakhogy amíg egy szénerőművet vagy pláne egy gázerőmvet (és persze egy biogáz-erőművet) viszonylag egyszerű ki-be kapcsolni, addig ez az atomerőműre egyáltalán nem igaz, a maghasadást nem egyszerű beindítani, pláne nem biztonságosan leállítani.
A zöld mozgalmakat természetesen lehet szidni, lehet kommunistázni, de Németország példája azt bizonyítja, hogy a gyakorlatban mégis igazuk van: akár gyors lépésekben is lehetséges a megújuló energiaforrások szerepét növelni, akár a hagyományos hőerőművek, akár az atomerőművek visszaszorítása céljából is.
Sajnos a budapesti politika nem jár jó úton, amikor a megújuló energiaforrások fejlesztése helyett, és általánosságban az energiaforrások diverzifikálása helyett egy újabb költséges, a legjobb esetben is csak évtizedek alatt megtérülő, a magyar energiaellátást a már meglévő elsődleges forráshoz még jobban hozzákötő beruházásra bazírozná.
Megjegyzés küldése