avagy:
A „túlszeretett magyarok” főhajtása Palicson
De hogy ne érjen a sokszorosan
megigazult vád, hogy csak mocskolódom, minden érv, tartalom, argumentum nélkül,
rááldoztam a szombati napom húsz percét, és kimazsoláztam pár idézetet a
közelmúltban Palicsra ruccanó szotyola-partizánok szájából, amiket szíves
figyelmébe ajánlanék minden drága vajdasági magyar véremnek. Hogy látva
lássanak, kifélék is hintik a port a szemekbe. Figyelem!
A citátumok halmaza korántsem teljes, és jobbára csak az elmúlt pár hónapra korlátozódik. Messzebb nem volt kedvem vájkálni, hisz nem érdemes: a fölszínen úszik, ami ott szokott, nem kell érte búvárkodni.
A citátumok halmaza korántsem teljes, és jobbára csak az elmúlt pár hónapra korlátozódik. Messzebb nem volt kedvem vájkálni, hisz nem érdemes: a fölszínen úszik, ami ott szokott, nem kell érte búvárkodni.
·
Ellenzéki oldalról a parlamenti munkát tavaly
ősz óta bojkottáló DK négy független képviselője, köztük Gyurcsány Ferenc
pártelnök mellett a liberális Fodor Gábor sem szólalt fel egyszer sem. Magyar Liberális Párt közleménye
(2017.12.18.)
Gondolom, a Fodor Gé-pontja mögött munkáló testőr, a szebb napokat
megélt Szent-Iványi meg tudja magyarázni néma levente főnökének blazírt
magatartását. Ha országos ügy, ha azon kívüli, a Liberálisok egy szem nyafka
képviselője rangon alulinak tart mindennemű kommunikációt. Hogy fognak ezek
értünk szót emelni bármikor is?
·
Az LMP szerint nagyon fontos lett volna egy
kifejezetten női kérdésekkel foglalkozó, érdemi javaslattevő munkát végző hely a
parlamentben, de erre a Fidesz miatt nem volt lehetőség. Ezért a mai nappal
kilépek az albizottságból. Ikotity
István,a Női Méltóságért albizottság alelnöke, LMP frakció közleménye
(2017.12.15.)
Szegény Ikotity! A Női Méltóságért albizottság elnevezés már eleve
pikáns, de ennek az albizottságnak az alelnökének lenni meg egyenesen ’dignus
vindice deo modus’. Vérciki – csak hogy értse a noviszádi Magyar Tápszék friss
költésű fészekalja is.
·
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló
törvényjavaslathoz érkezett jelentések vitájában Ikotity István LMP-s képviselő azt mondta, hogy a szervezet
működése, létezése nem segíti a kulturális szereplők közti párbeszédet.
Hozzátette: az akadémia kivételezett helyzetét, kiváltságait meg kell
szüntetni. (2017.11.13.)
Ehhez értenek. Ami van – azt felszámolni, sóval behinteni. Ha van másik
fél, az menten megnehezíti a párbeszédet. Logikus, nemde? Az „akadémia
kivételezett helyzetén” jómagam is pislogtam egy ideig. Már majdnem
egyetértettem vele. Első blikkre úgy értelmeztem, hogy a jó öreg Nem magyar
Tudományos Akadémia krokodilus testületére gondolt, arra a terráriumra, aminek ambivalens megítélése, hajmeresztő ténykedése az elmúlt fél évszázadban – finoman szólva – nem mindig
szolgálta a haza, a nemzet ügyét. És most még úriember voltam.
·
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
megrendezését úgy támogatná 20 milliárd forinttal az állam, hogy valójában
saját "olimpiai álmaihoz" találna jó apropót újabb grandiózus
költekezéshez. (…)Mostanra úgy tűnik, újabb területen jelzi az egyébként sajnos
érthetetlenül hallgatagnak bizonyuló egyházi vezetés, hogy az összeborulásnak
is vannak határai. Apró, ám reményt keltő jele ez annak, hogy érdemes szót
emelni az egyház és állam hazánkban megvalósuló káros viszonya láttán, érdemes
tiltakozni a tarthatatlan állapotok kapcsán.
Ikotity István, az LMP országgyűlési
képviselője, Lehet Más a Politika párt (LMP) (2017.09.19.)
A Lehet Mismás Politika ikonikus Ikotitya a
jól kipróbált, már ezerszer bevált klerikális reakció rémképét vizionálja
éppen, mit ád az ég alapon, egy reverenda alá csapva a megfúrt magyar
olimpiával, aminek a kudarcával úgy szeretnek dicsekedni ellenzéki térfélen.
Megdöglött a szomszéd tehene mellet a sajátunk is, hurrá! Olyan ez, mintha
Mózes azért szorított volna, hogy csapjon össze népe fölött a tenger, hogy
utána visszamehessen a fáraó szolgájának. Vagy mintha a mostani magyar ellenzék
egyes jelesei pezsgővel koccintottak volna 2004. december 5-én éjfélkor. Bár:
ez utóbbi – tartok tőle – meglehetősen életszerű.
·
Szabó
Vilmos szocialista képviselő elmondta: szerzett jogokat nem vennének el a
határon túliaktól, azonban „a legellentmondásosabb kérdéseket”, például a
magyarországi választásokon való részvételüket „tisztázni” kell.
Debreczeni
József, a DK alelnöke ezzel kapcsolatban azt mondta: pártjának meggyőződése,
hogy – miközben a megszerzett állampolgárság megvonása fel sem vetődhet – a
magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők választójogát a választási rendszer
egészével együtt felül kell vizsgálni. Nem helyes, ha „ügydöntő” szerepük van a
magyarországi választás kimenetelében azoknak, akik nem itt élnek – fejtette
ki. Gyurcsány Ferenc (…)nem ért egyet azzal, hogy az MSZP vezetése a
közelmúltban elnézést kért a határon túli magyaroktól a szocialistáknak a 2004.
december 5-ei, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson képviselt
álláspontjáért. Az MTI kérdésére Debreczeni József és Szabó Vilmos is arról beszélt, hogy bár különbözőképp ítélik meg a
múltban történteket, ez nem került szóba az egyeztetésen. (2013. január 28.,
HVG)
Szabó Vili régi motoros. Még a kilencvenes
évekből emlékszem őkelmére. Olyan súlya van a szavának a pártban, mint az
egyszeri tót kamasznak, akinek ha azt mondják, mars ki Jankó, neki ki kell
menni.
·
(…) elsőként Szabó Vilmos válaszolt. A szocialista politikus elismerte, hogy
pártja nem támogatta a választójog kiterjesztését, de megígérte, ha nyerni
fognak, „nem fognak hozzányúlni”. Szabó kijelentését, miszerint az MSZP
„nemzeti elkötelezettségű baloldali párt”, amely a realitások talaján közelít a
külhoni magyarság helyzetéhez, a közönség soraiban többen kuncogással fogadták.
A politikus a kormány támogatáspolitikáját kritizálta, majd a 2004. december
5-i népszavazásra is kitért, mondván „ahol kellett, bocsánatot kértek”. Szabó
Vilmos úgy fogalmazott, hibát elkövetni emberi tulajdonság, de az MSZP
vállalta, szembenézett és elismerte ezt a hibát, ezért „bárki nyugodtan
választhatja a szocialista pártot, nem fog csalódni”. (2010.10.06., Alfahír)
Ízlelgessük ezt a finom kommunikációt: „ahol
kellett, ott bocsánatot kértek”. Taníts bennünket etikára, taníts bennünket
Szabó mester!
·
Az elnökségi ülést követően Mesterházy Attila
pártelnök-frakcióvezető és Szabó Vilmos,
az MSZP egyik legsúlytalanabb politikusa, a Táncsics Alapítvány elnöke tartott
sajtótájékoztatót, amin hangsúlyozták: nem véletlenül került a kihelyezett ülés
éppen Kolozsvárra, mert a magyarság kulturális központjaként számon tartott
város önmagában is szimbolizálja az esemény történelmi jelentőségét.
Egyébként Szabó Vilmos volt az, aki egy korábbi
nyilatkozatában arról beszélt, hogy az első Orbán-kormány „túlszerette a
magyarokat”. (2013. március 27., Demokrata)
No comment.
·
A politikus a választás szomorú eredményének
nevezte azt, hogy parlamenti tényezővé vált egy "szélsőségesen nacionalista
párt", az Alternatíva Németországnak (AfD).
Az ő bejutásuknak rossz üzenete van,
ugyanakkor látszik, hogy velük senki nem kíván együttműködni, és a Liberálisok
bíznak benne, hogy az AfD-t el fogják szigetelni - jelentette ki.
(2017.szeptember 25. Szent-Iványi István
budapesti sajtótájékoztatója)
Kiszámoltam az ujjaimon.
Október-november-december-január. Négy hónap. Napra pontosan ennyi kellett,
hogy most az erkölcs bajnoka – Szent-Iványi –, amúgy virtigli demokrataként,
szabadelvű világpolgárként egy tálból Magozott Cseresznyézzen a Jobbikkal, amit
egy-két éve még a tüchtig gentelmanokból álló AfD-hez viszonyítva is a tahó
sovinizmus, a náci eszmék újjáéledésének a hungarista pokolszüleményeként
értelmezett.
·
A határkerítésről szólva a liberálisok külügyi
szakpolitikusa (Szent-Iványi István)
arról beszélt: építésekor ellenezte azt, de ma már azt gondolja, hogy „van egy
szerepe” a védműnek, amíg fennáll a balkáni útvonalon a tömeges beáramlás
kockázata, de ha ez elmúlik, a kerítést le kell bontani. (Budapest, 2017.
szeptember 19.,Kossuth rádió 180 perc)
„Már megint itt van a szerelem, már megint
izzad a tenyerem. Köpni kell, phű, köpni kell, phű…” Hirtelen a régi sláger jutott eszembe, a csuda tudja miért… Talán mert újfent
megmutatkozott Szent-Iványi polgártárs konzekvens nézetrendszere,
tántoríthatatlan elvi-ideológiai alapállása. Körülbelül ennyire
tántoríthatatlan szokott lenni a Cines Pista, amikor pénzzé teszi a
péntekenként éjjel összeorvhalászott pontyokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése