avagy: Mindennapi gyönyörünket add meg nekünk ma
A kanizsai Piéta. (Fotó: Puskás Károly) |
Palics. 2018. január 25-e. Jól jegyezzük
meg ezt a dátumot!
Nekem beleégett a retinámba a kép, most
is beleborzongok: egy kupacon volt a majdnem komplett magyar ellenzék, itt, a
lesajnált, megtagadott déli végeken. Vagyis ha azt vesszük, hogy bőven
nyolcvanon túl van immár az áprilisban megmérettetésre váró bejegyzett pártok
száma, akkor mégsem. Mindegy. A Pöcök Taliga barátom szerint „ha egyet láttá’,
mindet láttad faszikám”.
Tehát mondjuk úgy, hogy a java azért itt
volt. Arcostul. Képviseltetve. A nagy csapat.
A Magyar Buzgalom prominens haladárai a
még haladárabb budapesti pink-proletárokkal. Ráerősítettek erre az amúgy is
szopóálarcos gruppenre a széljobbról partiba dobott Jobbikkal, amiről az
überelhetetlen demokrata Magyar György ügyvéd úr is azt nyalatkozta épp tegnap,
hogy „mindegy, hogy kicsit náci vagy nagyon náci, a Jobbikkal a hatalom
megszerzése érdekében együtt kell működni”. Igen kérem. Még azt is hozzátette
ez a drága ember: „a Fidesz–KDNP legyőzése érdekében minden elvet és ideológiát
háttérbe kell szorítani.”
Amikor elhangzottak az ominózus mondatok,
én éppen körözöttet készítettem. Olyannyira lenyűgözött a
szemidegzsába-rángásos, s emiatt sűrűn tikkolgató sztárügyvéd okfejtése, hogy a
hírek múltával, amikor már a Duna vízállása szólt a rádióból, nekem még feszt
tovább járt a kezem, noha rég péppé habartam már a körözöttet, ám megrendülten
továbbra is Magyar prókátor uram kőszáli sasokat megszégyenítő, nyílegyenes
jellemén ámuldoztam.
Aztán vállat vontam. Tudni való, ismét
beigazolódott, hogy a pesti flaszterértelmiségi, álcivil és hótt’demokrata
oppozíciónál nem a Vorbán szultán és Ali Baba a probléma.
Hanem a mocskos kettős mércéjük. Meg az
ebből fakadó liberrált lelkületük.
Ebből a karavánnyi maradékországi
resztliből kapott a jobb sorsra érdemes délvidéki közélet egy pár órás remek
mókát.
Rójuk föl a mestergerendára szép szálkás
betűvel, segítsünk neki a kerekasztal lovagok névsorával, legyünk szolidárisak
az önkéntes dokumentálgatásba azóta vélhetően beleroggyant derék Pressburger
Csabánkkal.
Dream Team by M&M. This is the
beginning of a beautiful friendship. (Hiába: az akasztott embert még az ág is
húzza.)
Szabó Vilmos (MSZP), Staudt Gábor
(Jobbik), Ikotity István (LMP), Szent-Iványi István (Liberálisok), Szigetvári
Viktor (Együtt). Hogy nem zokogok a gyönyörtől, azért megint Gyurcsány a hibás.
A DK ezúttal kimaradt a buliból. Teringettét. Lik maradt a családi fotón. De a
látvány így sem volt hétköznapi.
Ha a szűz fűzfapoéta akarna kibukni
belőlem, a nagyszerű Pilinszkyt költögetném át kancsalabbra:
Csak
azt feledném, azt a csapatot, kit
hajnalfele
a szállásunk előtt
a
hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani,
hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva
Röszkén visszanéztek,
s
hogy végre biztos rejteket találtak:
övék
lehet a zsákmány egészen!
Akármi
lesz is, nem nyomulnak odább.
Vagy a jó Adyt:
Palicsra
minap beszökött az össz.
Szent
Mihály útján suhantak esztelen,
Nyakig
a kulába, halk lombik alatt
S
találkoztak Buzgalmakkal hasztalan.
Ha meg odahagyva a parlagi poézist, a
filozófia éteri szféráiba emelkedek, akkor menten a Szemölcs Sógort muszáj
citálnom: „Az a helyzet kiskomám, hogy a szemetet bárhová pakójja az embör, az
szemét marad. Pláne, hogy a szemét oda-vissza pakó’gatásáva’ rengő időt meg
energéját el lehet b..ni.”
Hulladékgazdálkodási alapelv, bólogatnak
most a mezgaz-szakos olvasók. Az.
1 megjegyzés:
A már másodízben névtelenül bátran gyalázkodónak üzenem, hogy nyugodjon meg, nem vesztek el a bejegyzései, elmentettem őket, olyan szórakoztatóak. Ha gondolja, ne sajnálja az idejét, mocskolódjon kedvére. Engem megvidámít, aztán ugyanazzal a lendülettel törlöm a francba. Ha nevét vállalná, meghagynám a szövegét. De ezt a sunyi anonim odamondogatást ahogy korábban, úgy most sem tűröm meg a blogomon.
Megjegyzés küldése