SZERECSENMOSDATÁS

Új kor hajnalán vagyunk – lelkendeznek egyesek. Kiposztolják örömüket, közvetlenül, úgyszólván áttétel nélkül azokat a vezérmondatokat harsogják, amikben hinni szeretnének.

Ezeken az önmegvalósítás netovábbjainak tekintett egyéneken mindig elcsodálkozok. Zavar és tanácstalanság fészkel belém. Nem tudom eldönteni, vajon tényleg ennyire elvakultak, vagy pusztán a kötelező kánon sorvezetője mentén mondják amit?

Az előbbi még tán megbocsátható lenne: a futóbolondokat igen sok kultúrában elnézően kezelik. Ám hajlok arra, hogy az említett urak és hölgyek nagyon is tudatosan a manipulált valóságot erőltetik, s ilyetén ebbéli tevékenységük nem csupán egyszeri árulás, hanem ehhez az áruláshoz fűződően aljas cselekedetek sorozata is.

Csak a minapi példát fölvetve: ami egy hete az Egyesült Államok városaiban zajlik* – az utcai harcok, a csőcselék tombolása, a politikai propaganda által vezényelt fékeveszett tömeghisztéria –, nagymértékben összefügg azzal a hosszú ideje tartó kurzussal, amely a közállapotok lezüllesztésén munkálkodik, és mint olyan – természetesen – egy szűk, belterjes kör érdekeit szolgálja.

Mindenütt jelen vannak.

Akinek még mára sem világos, mire megy ki a játék, annak ajánlom, hogy vessen egy pillantást a legelső útjába kerülő magyar könyvesbolt kirakatára: alaposan vegye szemügyre a kínálatot, és fejben fusson egy kört a szerzők szellemiségét fölidézve. Ha ennyi sem lenne elég, menjen be és kérjen egy Herczeg Ferenc kötetet, vagy netán Csurka István összegyűjtött műveit. Örülhet, ha finoman eltanácsolják, és nem röhögik szembe.

Miként a hal a fejétől bűzlik, a mindenség fő kérdései is nagyjából egy tőről fakadnak.

Csak a rombolás maradt. A tagadás az istenük.

Más följebbvalóban, a teremtő erő létezésében nem hisznek. Ebből következően minden egymásra rakott tégla, minden kerítés, mindenféle szabályrendszer, vagyis a rend iránti igény rögvest zavarni kezdi őket. Anarchiáért kiáltanak, ami a magam részéről elfogadható óhaj. Lenne. Ha a nevezett forradalmi lelkek valóban a társadalmi egyenlőtlenségek fölszámolásában lennének érdekeltek. Mert ebben az esetben csak hülye utópistákról, álmodozó széplelkekről beszélünk. Pár száz éve szövőszékeket vertek szét, most meg marihuánás szerkesztőségekben nyálazzák a klaviatúrát.

Szélsőbalos aktivista vagy?

Mutasd kiskomám a munkakönyvedet! Hány év van benne? Hogy egy se? Hát miféle proletár vagy te, mit értesz a hétköznapokhoz, a munkához mi közöd van? Negyven éves vagy, fölnőtt férfi, ilyenkor már a fiaddal kéne pecáznod a Buki hídnál, és a lányodat énekórára vinni. Ehelyett te még ma is péntektől péntekig méred az időt: buliról bulira szédelegsz, potya kis melók filléreiből nem halsz éhen, és nem röstelled, hogy időnként anyádtól kérsz cigipénzt, csak a faterod meg ne tudja. Így könnyű álom a revolúció. Ti is csak olyan virággyerekek vagytok, mint a Hair ominózus jelenetében Berger, aki ha megéhezett a fene nagy szabadság szivárványa alól hazakotródott a brooklyni szülői házba, némi zsebpénzt kunyerálni. Szóval, ideje lenne kicsit lejjebb venni a nagy arcból.

Merthogy ti megmutatjátok: Wir schaffen das!

Még Adolf sem mondott ilyeneket. Világforradalom! Egyenlőség, testvériség! Majd megizélitek azt a százezer éves evolúcióval spékelt társadalmi képződményt, ami az alant és fönt mellett a jobb meg a bal irányát is kijelölte, mert ti erre is képesek vagytok. Mondom ti, akik már a wifi kód nélkül is ledermedtek, jobb napjaitokon azt sem tudjátok melyik bolygón jártok, és az első puskadörrenéstől levizelnétek a bokátokat. Azt hiszitek, szerencsétlen csürhe, ha benyomtok pár kirakatot és fölgyújtotok pár kukát, attól majd jobbá lesz a világ?

Hát nem.

Ettől több kell, mert amit most művelnek az elvbarátaitok, abban nincs semmi arányérzék, értelem, racionalitás, józanság. Csak a primer, feldolgozatlan indulat azonnali levezetése. És most nem az utcákon, köztereken ordibálókra gondolok, hanem a tőlük is kártékonyabbakra: az íróasztaluknál ücsörgőkre. A kvázi értelmiségünkre. (Alighanem így tekintenek magukra.) Viselkedésükben, reakcióikban semmiben sem különbek, az első szemkontaktusra bőszülő, félreérthető szóra hangosan kurvaanyázó, késelő Deák téri gyilkosoktól. Csak az eszköz más. Írástudó sunyiéknál a propaganda, emitt meg a rozsdás bökő kés. De a meg nem fékezett, vissza nem fogott indulat, a rend iránti gyűlölet azonnali cselekvésbe fordulása pontosan ugyanaz mindkét csoportnál.

Ez a liberális riadólánc fújja megint a fostrombitát.

Már várom, hogy a Floydnak nevezett bűnöző aranykoporsója mögött föltűnjék Greta Thunberg visszaváltható gyászfátylas alakja. Fölkészül mögötte az összes civilnek hazudott jogvédő szervezet.

Gondolom, az a szerencsétlen állapotos nő, akinek a kipurcant haramia a hasához szorított pisztollyal rámolta ki a házát, nos, ő, valószínűleg nem vesz részt a gyászmenetben.

                      Pk

 * Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság portálon jelent meg 2020. 06.16-án.