Herceg Novi az öböl ékköve.
Kulturális, turisztikai értelemben éppen
úgy, mint nekem, privát módon: érzelmileg.
Megszoktam, és már túlontúl újat nem ad.
Amint behunyom a szememet, hosszú ideje, vagy három évtizede minden alkalommal magam
előtt látom a kopott utcaköveit, a házak falán a repedéseket, a behajtott
zsalugátereket és a lépcső korlátjának fényes kopását. Olyan kocsmák elárvult
teraszain is megállok emlékezni, amik már évek óta bezártak. A padlójukon sárga
leveleket sodor a meleg őszi szél. Az óváros sikátoraiban a sötétkék utcatáblák
névadóit régtől kikutattam. Ha volt is idő, mikor kívülállónak tűntek, mostanra
egytől-egyig életem részei lettek. Köztük van a cári flotta admirálisa, meg
Nagy Péter innét elszármazott szárnysegédje éppen akként, ahogy a helyi
kosárlabda élet kiválósága, vagy a város leghíresebb, kortárs képzőművésze:
senki sem maradhat ki a sorból. Évszázadok mosódnak össze néhány keskeny
utcácska körösztöződésében.
Nem csak a letűnt korok nagy alakjainak az
élettelensége a megindító.
Úgy, mint odahaza a nagyon öreg taknyos
nyárfákat, itt is ismerősként köszöntöm a kócolt frizurájú datolyapálmát. Ívelt
törzse előtt meggörbedek titkon, annyi méltóság van beleplántálva, annyira más,
mint a Tisza árterén gyökeret vert fajták. Vigyázza az öböl fölötti eget. Alátámasztja
a kékséget. Mintha lelógna föntről, ahol fehér, gyapjas felhők kérődzenek a
várost körbeölelő karsztos szirtek ormain.
A sétálóutcának egyik végén a kis
kéményseprő életnagyságú szobra. Töpörödött emberke lehetett, alig hétarasznyi.
De akihez bekopogott, annak jó napot hozott, így mesélik. Évtizedeken körösztül
az ő viccein nevetett Herceg Novi lakossága. Gnómszerű, bajszos figurája ma a
központ legelőkelőbb részén hirdeti: az emberség még nem veszett ki ezen a
tájékon. Az itt lakók hálája megörökítette a mókamestert, és a szobor
aranyszínűre fogdosott orra azt hirdeti, ez a fajta időtlen szeretet, a
ragaszkodás egy régi világ értékrendjéhez ma is olyan kincs, amit nem csak
Herceg Novi lakossága, hanem úgy egészében a tengeröböl népe sem szeretne
elereszteni.
Az utca másik végén a történelem
terpeszkedik. Forte Mare erődje az ikonikus toronyórával, a kaptatóra faragott
kőlépcsőkkel, a cakkos északi bástyával úgy tekint az alant elterülő főtérre,
mint aggodalmas szülők a gyermekükre. A főtéren nyüzsgő élet, teraszok,
kávézók, falatozók. Ha beleszagolok a levegőbe, idáig érzem a közeli, zugos kis
térbe szorult piac kipárolgását, ahol a füge illata keveredik a sok zöldségével,
és a halcsarnok szaga szinte rákönyököl minderre.
A falucskám más. Szerényebb, intimebb. A
harsány városi lárma itt inkább suttogóra fogott. Még éjjelente is hallani a
tenger hullámainak moraját. Tegnap egy kabócát tessékeltem ki a kertbe. Nem
mintha hiányzott volna a többiek közül: a zenekar létszáma többezres, folyton
változó. Csak a szieszta idején fölcsendülő zsizsegés örök, a forró éjszakák
állandósult koncertjével egyetemben.
Az otthonom szomszédságában több méter magasra fölkúszott murvafürt virágának halvány lila színe sajdítja a szemet. Elképesztő látvány. A szív alakú szirmok belepik a balkont. A helyiek bogumilijának nevezik. Először azt hittem, Isten kegyelmének köze van hozzá. A hangalak gyakorlatilag ugyanaz, még ha kissé torzult is. Ráadásul volt bennem egy olyan érzés, hogy ezt az egzotikus tüneményt semmi sem illetné meg jobban, csakis hogy emlékeztessen az Ég irgalmára. A valóság viszont mindig sokkal szimplább, profánabb, kijózanítóbb. A murvafürt, vagy más néven a papírvirág (Bougainvillea glabra) csak pár száz éve került Brazíliából a mediterrán régióba. S bár az itteni népek – hozzánk, magyarokhoz hasonlóan – szeretik a hitüket vagy a hiedelmeiket átültetni bizonyos jelenségek, tárgyak vagy élőlények megnevezésére, ez a buja virágú kúszó cserje a fölfedezőjéről, egy francia tengerésztisztről kapta a nevét, a bő kétszáz évvel ezelőtt hajózó Louis Antoine de Bougainvilleu-ről.
Aki mégiscsak a Jóisten kegyelméből
hozhatta idáig ezt a virágot. Hasonlóan, ahogy a sorsom engemet.
Mert végtelen az Ő irgalma.
Sehol sem
nyilvánvalóbb mindez, mint itt, ahol végre otthon vagyok.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése