1. Világok harca
Bár szeretem a sci-fi műfajt, egy valamit sosem fogok megérteni: mi végre kell azt a – döntő többségében amerikai, azaz hollywoodi – teóriát eszementen szajkózni, hogy ha közénk jönnének az idegenek, akkor okvetlenül kommunikálni akarnának velünk, pláne háborúzni, a szó buta, vadnyugati értelmében, amint azt például a Függetlenség napja című rosszízű, blődli moziban próbálták szemléltetni? Ha föltételezzük, hogy akad rajtunk kívül egy ismeretlen civilizáció, aki látókörünkön messze túlról, esetleg több ezer fényév távolságról is kíváncsi ránk, netán ide is látogat, akkor az a faj borítékolhatóan sokkal intelligensebb tőlünk. Ha már az utazás sem akkora kihívás nekik, mint ma még nekünk… Ergo: ha vannak – és ugyan miért ne lennének? – értelmes lények a világűr ismeretlen sarkában, akik tudnak rólunk, biztos, hogy sokkal, de sokkal előbbre tartanak, mint mi. Nem csak technológiailag, talán testileg-szellemileg is érettebbek az alig pár száz ezer éves emberiségtől. Jusson eszünkbe, a mai ember külalakja csak kb. 40 ezer éve lett ilyen amilyen, már ha hihetünk az antropológusoknak. Mivelünk diskurálni, pláne lődözni bennünket sugárvetőkkel legalább annyira értelmetlen lenne egy földönkívüli számára, mintha az ember a törpedenevéreken élősködő tetvekkel akarna szót érteni. Ha az ide látogatók rosszindulatúak, egy gombnyomással megoldják a földi élet végét. De ha nem – és ez a szebbik, optimistább verzió – akkor csak néznek bennünket üvegbúra meg nagyító lencsék alatt, és szörnyülködnek azon, miket csinálunk mi, hülye emberek, hogy csalják el a bírók a kisebbik Lőrincz olimpiai birkózó nagyon is megérdemelt bronzérmét… Aztán hanyatt dőlnek, elméláznak. Ha van szájszervük meg nyáluk: köpnek egyet, és undorral legyintve csak annyit gondolhatnak: – Közösködni ezekkel? Ugyan, ugyan...
2. Csillagok háborognak
Azon
nemzedék tagja vagyok, aki a Csillagok háborúja első három
részén nőtt föl. 1977-ben vagy '78-ban néztük a helyi moziban a
mára klasszikussá érett sci-fi eposzt, és utána még évekig
fénykardoztunk, birodalmi lépegetőt játszottunk. Bevallom
férfiasan, a filmsorozat sorrendben 4., 5. részét már csak
egyszer láttam, nem is igen emlékszem rájuk. A legutolsónak meg
vagy hatszor-hétszer nekiveselkedtem, hogy márpedig becsületből
muszáj megnéznem, de sosem
bírtam ki végig. Nekem nagy csalódás. Az egész nem több
CG-effektusoknál, ordít róla a hollywoodi műmájerség,
a bevételért lihegő megfelelési kényszer. Szépen becsomagolva a
mostani konzumvilágnak, persze. Újfent
megbizonyosodtam róla, hogy ez a politikailag
korrekt
paranoia nevű hazugsághályog mekkora mértékben torzítja
embertársaink képzelt galaxisának képét.
Aszexualitás,
kultúrfölénybe ojtott tahóság, civilizációs értékrendek
ütköztetésétől a birodalmi hajóvonták találkozásáig van
ebben az
űrmesének nevezett, kalandfilmnek eladott reklámtermékben
sok nyalánkság. Nyakon öntve egy kis látens propagandával,
az el nem maradhat.
De engem már nem etetnek meg a jegyeladási statisztikáikkal.
Olvasom másutt, hogy ez a 7. epizód is
kasszákat
döngetett,
készül a rekordok könyvének új fejezete. Lelkük rajta. Sokkal
többet ért, sokkal szívesebben emlékszem a kis, olajos padlójú
mozinkra, a hörgő hangfalakra, a menetrendszerűen elszakadó filmtekercsekre, a kezdetekre. Ezt a jó kis biznisznek induló csodafilmet meghagyom az
újabb generációnak.
Azoknak a Szárnyas fejvadász is inkább tűnik unalmas filozofálgatásnak, semmint klasszikus sci-finek.
3. Magyar sci-fi
Hírlik, Magyarország is belépett a közös európai űr projektbe. Megint megy majd magyar a kozmoszba. Ez olyan szép. Javaslom, vegyék be az űrprogramba az egyesült magyar ellenzéket. Tegyék az utaslista indulói közé a hódmezővásárhelyi félkarú szentet, tudják, ő Péter, a szegény ember Nelson admirálisa, aki addigra nemhogy 23 millió román, hanem valószínűleg hétmillió magyar voksoló NEM szavazatát fogja begyűjteni, a főnökével együtt máris közutálatnak örvendenek, nem lesz különösebb sírás utánuk. Mellé kerülhetnek „mitfahrernek” a jövevénypárti politikusok, zöldek, újbalosok, ciszegenderek meg vakcinatagadók, közéleti fotelhuszárok, nációtól, nemtől függetlenül. Minél tarkább lesz a legénység, annál inkább tudják majd a kozmosz mínusz 271 Celsius-fokos vákuumában, vagy a Mars vörös porában egymást becsülni. Az űrhajó kormányzását azért nem bíznám rájuk. Csak a pilóta majmot út közben legyen aki etesse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése