A HATALOM SZERETETE ÉS EGYÉB HIBÁK

Reggel szép, derült időre virradtunk. Jól indult a nap. Pedig hajnalban még egy hatalmas fával álmodtam, aminek a gyökere teljesen önálló életet élt: csápszerűen mozgott, és gennyes, sárgás fényt árasztott. Hüledezve néztem, ám valahogy mégsem féltem. Különös volt. Nyilvánvalóan lidércnyomásnak tűnt. Ezt még álmomban is pontosan tudtam. Nem is rázott meg a látványa.

A gyenge kávé után elmentem futni. Két kör sikerült – nem mertem a térdem erőltetni. Bár a reggeli hat órát sem harangozták, már egy csomó kutyás sétált a parkban. A früstök után a madár kijöhetett a kalitkájából. Vidáman fürdött a kis medencéjében, míg én megborotválkoztam. Aztán a szekrényt tettem rendbe: most jó benézni. A ruhák katonásan összehajtogatva, elvágó éllel, egymásra kockázva. Kitártam az ablakot, hadd szellőzzön. Nézegettem, miket jegyeztem le a belső naplómba négy-öt évvel ezelőtt.

Mert ma ünnep van, s nekem ünnepi gondolatokat illene írnom. Mostaniakat.
Ehelyett estefelé már a combomat csapkodom és nevetek. Idézet következik a Telex nevű orgánumtól, a magyarországi ellenzék alkalmi rendezvényéről:

„Nyugatos országban hiszünk, hogy ne a fiataloknak kelljen Európába menni, hanem Európa jöjjön ide. Ők a lábukkal szavaztak eddig, és Nyugatra mentek, nem Keletre. Ha a hatalom szeretete legyőzi a szeretet hatalmát, akkor a külföldre ment 800 ezer magyarból rengetegen hazatérnek majd, hogy itt neveljék magyarnak gyermekeiket”, mondta Márki-Zay, feltehetően véletlenül összekeverve a ki-kit győz le tagmondatokat.”

Magam előtt látom a Telex szerkesztőinek tanácstalan arcát.

Mégis, ekkora bődületes hibához vajon mit lehet írni?

Az ellenzék vezető alakja megint látványosan lábon lőtte magát? Nagyon úgy fest. Még mentegetni sem lehet. Nem először és vélhetően nem utoljára csinálja.

Ha kitart addig szuflával, valami három hétig még szórakoztat bennünket. Aztán – ha minden jól megy – elküldjük Márki-Zay Pétert a Prímszámos Kígyóval és a koalíciós társulatával együtt. A hataloméhségükre meg föladjuk az utolsó kenetet. Utána lehetnek ugyanolyan gerincesek, amilyenek eddig voltak: kommunistaként, fasisztaként – csodálkozni nem fogunk, hisz ezek már mondtak mindent, állítottak mindent, és annak a rükvercét is, szemrebbenés nélkül vállalták, majd letagadták.

Nem volt kérem semmiféle náci karlendítés, csak nemzeti ifjak voltak, történetesen kopaszon, hagyományőrző egyenruhában. A Jobbik gombszemű főnöke is talpig becsületes férj még most is, dacára, hogy az irodának használt sokadik magánlakásában külön szekrény van a titkárnője mamuszainak, vélhetően a rózsaszín nyuszis jelmez, és Jakab testvér latex szopóálarca mellett. És a budapesti Városháza is áll, tessék megnézni, ott van a helyén: senki nem adta el. Ugyanúgy áll, mint a Blaha Lujza tér felújítása, amiből – ide a rozsdás bökőt – ebben az iramban nyárig sem lesz Budapest új látványossága: már ha leszámítjuk az aluljáróban csövező galeriket, azt a levantei hangulatot, ami inkább illik Rabat vagy Kalkutta nyomornegyedébe, mintsem a sokat megénekel EMKE patinás kirakatai mellé. Ukrajnába sem akar senki magyar fegyvereseket küldeni, csak néha egy volt szocialista honvédelmi miniszter sürgeti a lőszer küldeményeket, néha pedig egy Potocskáné nevű operett náci menyecske ajánlgatja a magyar honvédeket ágyútölteléknek, aki természetesen a saját férjét és fiait ettől megkímélné. Fekete-Győr András miután a zuhany alatt lemosta napenergiával az atommeghajtású elektromos rollerét, harciasan villámokat szór Ukrajna irányába és szintén fegyvereket küldene. A derék ukrán harcosok a Momentum levitézlett vezetőjét látva inkább kedvesen elhárítják a baráti segítséget. Vadai Ágnes megsértődik. Őt senki nem akarja elrabolni. Kunhalmi Ágnes egy félig nyitott ablakkal kezd tegeződni. Közben a Nagy Spíler elengedte április 3-át, és legújabb facebook bejegyzésében arról delirál, hogy bár Orbán hamarosan győz, valójában azonban veszít. Erre varrjon gombot valaki. Míg ez meg nem történik, Gréczy Zsolt kiviszi az üres viszkis üvegeket. A Szemlőhegyen senki nem tud semmit.

Én viszont azt tudom, hogy jelenleg Magyarországon a politikai baloldal kínálata csak annak alternatíva, akinek amúgy is alacsony a vérnyomása, nulla az igényszintje, és bámulatos módon tengernyi szabad ideje van.

Ja! És ez a szerepzavaros hódmezővásárhelyi ügynök a minap még Hajdúrjáráson is megfordult. Láttam a fotókat, megszámoltam, voltak rá kíváncsiak vagy negyvenen. Ha azt vesszük, hogy az, akinek előszeretettel beállítja magát mindösszesen 12 követőre talált, én még sokallom is a ludasi fórum létszámát. 

Pk