BŰN ÉS BOLDOGSÁG

 

Vannak sokan, akik elnézőek. Bocsánatos bűn, mondják és legyintenek. Hogy van ilyen. Bűn, de bocsánatos. Megítélésem szerint ez téves álláspont. Ilyen nincs. Valamit, ami rossz – nem szabad, nem helyes eltűrni. Hibás minta a bűn relativizálása, mert tapasztalni lehet és kiviláglik, hogy a bűn sosem tehet boldoggá. A pénz, a vagyon sem. Gazdaggá tehet, ha valaki ügyes, rámenős, jól csinálja és megvan hozzá az esze. De a nagy többségnek – mint nekem is – nincs annyi eszünk. És akkor még a szerencsét nem is emlegettem, mert hát nem szeretem fölhozni. Szerencsés ember, mert pénze van? Ugyan… A pénzt nem lehet megenni, és a koporsóba is hiába raknák. Ami igazán értékes és fontos az életben, azt nem lehet pénzért megvenni.

Szerelmet nem lehet venni, csak prostituáltat, például. Barátot sem lehet kapni, csak cimborát, esetleg talpnyalót. A személyes biztonság érzése sem kifizethető: egy csomó pénzzel pusztán testőrök fogadhatók. Aki pedig tudást akarna venni a vagyonáért, csak egy diplomát fizethet ki, egy darab pecsétes papírt, valós szellemi teljesítmény nélküli igazolást a semmiről. A múló éveket sem lehet kiváltani, az ifjúság nem hozható vissza, maximum egy plasztikai sebészi beavatkozás fizethető ki, ami mégsem a fiatalság, inkább kétes értékű, szánalmas és meddő kísérlet az idő kerekének a visszaforgatására. Egészséget lehet venni? Nem. Csupán méregdrága magánklinikára befeküdvén enyhíteni lehet a szenvedést. Hát örömöt, boldogságot mennyiért, milyen valutáért porcióznak? Életvidámságot sem lehet venni, legföljebb drogokat.

Nem. A bűn nem tesz boldoggá.

A bűn zsoldpénze a halál. A bűnös ember, a bűnbe belemerülvén soha nem találja majd a boldogságot, haláláig keresgélheti, várhatja. Az életnek célt, értéket és örömöt csupán az adhat, ami maga az út az igazság felé. Az élet és az igazság egy tőről fakadnak. Kiegészítik egymást. Ha megborul ez a kettősség, akkor bekövetkezik a legrosszabb: a céltalanság. Amikor már Isten sem létezik. Mostanában sokan mondják. Hogy nincs Isten. Amennyire emberi ésszel föl tudom fogni, szerintem rengeteg olyan dolog utal arra, hogy egy fölsőbb transzcendencia igenis létezik.

A világ rendjét leginkább három szervezési szinten szokás emlegetni. Az első a kozmológiai szint, vagyis a világegyetem: a három-, illetve négydimenziós univerzum létrejötte, kialakulása, aminek a struktúráját és mozgását alapvető fizikai törvények és állandók uralják.

Ezen a mátrixon belül a második a csillagok energiatermelésének, a csillagrendszerek létrejöttének és fejlődésének, az élethordozó bolygók létezésének, a geológiának, a hidrológiának, az ökológiának, az anyagrendszertannak, a lemeztektonikának az alkalmazott fizika és kémia törvényszerűségeinek szintje.

A harmadik szint ezen belül pedig maga az élet tudománya, annak a sejtbiológiai, biokémiai működésének szintje.

És ha odafigyelünk, ha valóban tágra nyílt szemmel nézünk, van hallásunk, tapintásunk, és minden érzékszervünket összpontosítjuk, akkor nagyon hamar meghallani, nyilvánvalóvá válik, hogy mindhárom szint minden egyes dirib-darabjában, atomjában, porcikájában azt ordítja, hogy szervezett, tervezett, kiegyensúlyozott, önszabályzó, fejlődőképes, önfenntartó, megismételhetetlenül egyedi és célzott vagyok. Meg mindenki.

Aki netán nem hiszi Istent és az eleve elrendeltetettséget, annak egy kis gondolkodási időt hagynék. Képzeljünk el egy jókora hegyet. De akkorát, hogy azon lehessen minden: föld, szikla, ércek, ásványok, víz, jég, növények, erdők, napfény és hőforrások, barlangok, állatok meg emberek a hegyen lévő településen, teljes ökoszisztéma füvekkel, fákkal, de nincs rajta az, ami nem kell az emberi létezéshez, például kommunista, náci, meg okoskodó liberális, buggyant progresszív és egyéb kártékony elem. Mert ezek nélkül is forog a világ, ami sokkal jobb hely lenne, ha végre megszűnnének.

Szóval, ha az Istent tagadó vagy, ülj le ezzel a heggyel szemben. És kezd várni, hogy ennek a hegynek a rendszeréből egy villanással ki fog pattanni egy kalapács. Nem egy sugárhajtású repülőgép, vagy napraforgó kombájn, hanem egy közönséges kalapács, aminek fa nyele és fém feje van, kis feszítő ékkel a végében: három darabból álló kéziszerszám.

Vajon meddig ülnél ott, mire a semmiből előpottyanna az a kalapács? Ítéletnapig.

Aki kicsit mer gondolkodni, az hamar rádöbben arra, hogy miért nem lehetséges ennek a véletlenszerű előállása. Leginkább azért, mert energetikailag nem gazdaságos, mivel a lebontó folyamatok ennek létrejöttével ellenkező irányba dolgoznak. Bonyolult szervezettségi szintű eszköz csak nagy energiabefektetéssel hozható létre. Az entrópia csökkentése, a rendezettség létrejötte energiabefektetést igényel, aminek célirányos alkalmazása viszont erre alkalmas összetett struktúrát igényel, és ennek létrejötte szintén azt. Tehát az ősok nem lehet a rendszeren belüli összetett struktúra, mert az nem lehet ott. Ami ezt kiválthatja, az csakis a rendszeren kívüli összetett struktúra lehet. Nos, ez utóbbit hívhatni tündérvarázslatnak, boszorkányságnak, koboldok huncutságának is: én Teremtőatyámnak hívom, mert egyrészt teremt, másrészt meg atya.