Még 10 nap
Én azért mérhetetlenül el vagyok képedve (keseredve nem), hogy a jelenkori magyarországi ellenzéknek ettől a hódmezővásárhelyi fószertől különbet nem sikerült kiizzadnia magából: igaz, ez sem az ő kutyájuk kölyke lenne, hanem állítólag valami kiugrott, volt fideszes. Meg keresztény is, megint csak állítólag. Mindenesetre, egyedül pusztán azt remélhetjük, hogy a főnökével szemben neki nem sikerült többször bérmálkoznia. Akárhogy van, most – gondolom – a szemlőhegyi villában fogja a fejét a nagy konspirátor. Bakot lőttek Márki-Zay Péterrel. Azt hitték, outsiderként, fű alatt behúzza nekik a győzelmet. Aztán lett, ami lett. MZP még azt is szétcsapatta, amit kínnal-keservvel összetákoltak, a szarból várat is lerombolta, szocialistástól, jobbikostól, hogy a többiekről szó se essék, nem érdemlik meg. Ellenben Ferenc kéjúr DK-ja köszöni, virul. Nem jósolok azoknak se nagy jövőt: a Demokratikus Koalícióban sem az észlényeket kezdték gyűjtögetni. Helyettük ott tenyészik egy csomó komprádor politikus, szerény képességű megélhetési megmondó, miközben a Gyurcsány házaspár nagyon jól megél abból, hogy ők ma Magyarország legelutasítottabb férje és felesége. Mondom mindezt azért, mert végső soron a Fidesznek sem használ, hogy nincs méltó ellenfél. És a jobboldali jövőre nézve ez már négy év múlva is egy csomó kínos kérdést vet majd fel. Senkinek sem örök a hatalma. A tisztes megmérettetés végső eredménye az egész társadalom egészséges önképének a fokmérője, az igazolója. Csak csöndben bízom benne, hogy egy lassan körvonalazódó, igazán magyar jellegű ellenzék majdan ki fog fejlődni. Ami most van, az egy beteg, vesztes kompánia. És már ők is tudják.
Párhuzamok: Ukrajna – ex-Jugoszláva – március 24.
Srebrenicát és a bombázásokat is ugyanabban az országban éltem meg: akkoriban sűrűn változtatva más-más neve volt ugyan, de a lényegét tekintve Jugoszlávia egyik utódállamaként létezett, ma Szerbiának nevezik. A manapság is emlegetett srebrenicai mészárlás 1995 nyarán történt. A bombázások meg 1999 tavaszán, március 24-én, azaz pontosan 23 évvel ezelőtt kezdődtek, még mindig tisztán emlékszem arra az időszakra. Tehát nettó négy év kellett, míg az USA a szövetségeseivel felszították magukban a haragot? Kötve hiszem, hogy erről lett volna szó. Inkább azt mondanám, mert tanúja voltam, hogy az amerikaiak Bosznia után megtalálták Európa, a rivális gazdasági tömörülés egyik legnagyobb, legfájóbb és leggyengébb pontját – Koszovót – ami Boszniához hasonlóan soha nem lesz életképes, európai értelemben vett állam, hanem csak egy kis lator, lepukkant ország, egy csomó maffiózóval, viszont nagyszerű, geostratégiailag értékes helyen, amolyan nyílt sebként tátong a kontinens testén. Ott a legkisebb nyomásra már fröccsen is a vér: nem csak képletesen. Ezért lett amerikai protektorátus. Bosznia is hasonló politikai sci-fi révén jött létre, csak ott a muszlim középhatalmak is odapakoltak a német-angol-török-szaúdi meg perzsa és CIA-s titkosszolgálatok mellé, bonyolítva a helyzetet. Ellenben Koszovó egy pompás kitaláció. Amire létrehozták, arra egykoron meg is fog felelni. Ahogy most Ukrajnán van a sor.
The End
Én most ötvenen túl vagyok. Úgy tervezem nyolcvan évesen szeretnék majd harcban meghalni. Remélem megkapom a Jóistentől ezt a kegyelmet. Hálás lennék érte. Sokkal jobb, mint ágyban, párnák között, vegetálva várni a véget, ahogy azt Petőfi szomorúan megénekelte. Tekintettel arra, hogy mióta az Árpád-ház kihalt, a magyar nép nagy átlagban százévente csinál forradalmat – 1437, 1514, 1606, 1703, 1848, utoljára meg 1956 volt –, egy következő, 2056 körüli balhé nekem pont jó lesz.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése