2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2014. január 11., szombat

Ustorkai tanya I.

Az ortodox karácsony napján Kispiacról indultunk a tanyavilágba. Enyhe, nyirkos idő volt.
Mindenütt sár. Bár két hete eső nem esett, a nehéz oromparti földek közötti dűlőutakon a keréknyomokban csüdig érő víz állt. A tócsák alján fekete, szilvalekvárszerű és állagú puha üledék marasztalta a csizmákat.
Szerteszét  csak a csönd, és valami nem evilági nyugalom.
Asztallapként terült el a síkság. Bátortalanul zsendül a gabona a vetések párhuzamos, hókán zöld csíkjaiban.
A semmi közepén érez így az ember.
Körötted csak a leheleted és olyan jólesően egyedül érzed magad.
Három tanyára vittünk ivóvizet, kenyeret, édességet és egy kevés örömöt.
Három ember magányába gyömöszöltünk egy kis harsányságot.
De ahogy elnéztem őket, megrendülten kellett észrevennem: nem biztos hogy odakint, a pusztában tengődő, szegényebb sorsúak élik meg fájdalmasabban az egyedüllétet.
Megannyi jól szituált, utcában, szomszédok között lakó városi ember szemében látok nagyobb gyötrelmet.
A lélekbúvárok társas magánynak hívják a jelenséget. Találó.

Ustorkai tanya I.
35 x 25 cm, gipszkarton
(akril, pasztell, szén)



Nincsenek megjegyzések: