A SZUNNYADÓ ERŐ

Félfilm-kritika

 

"Lenni, vagy nem lenni?" Inkább ne lett volna...

Csak a jóindulatom jeléül teszem közzé ezt a bejegyzést. 

Figyelmeztetésként embertársaimnak. 

Ne érhessen a vád, hogy én nem szóltam időben, nem írtam le fekete-fehéren: a legújabb Star Wars film nem ér egy kalap kishomoki fosószilvát sem. 

Egy maréknyi dinamit: az hiányzik hozzá. És a felejtés. (Nem a Tom Cruise-féle Felejtés!) 
Úgy nézhetetlen, ahogy van. Sajnálom.

Egészen pontosan 52 percet bírtam nézni, ám már az első fertályóra után erős késztetést éreztem, hogy hagyom a fészkes fenébe az egész mozit. Mivel sok mindent ki kell bírni az életben, és szülni azért mégsem szülhetek, nem tudom mi kínokkal jár a tolófájás, ellenben katona voltam: olykor férfiként muszáj viselkedni. Tűrtem hát egy jó darabig, és egyre lanyhuló reménnyel vártam, hátha valami csoda folytán, a kezdeti unalmas klisék elmaradásával mégis csak átadhatom magamat a filmnézés örömeinek. Aztán győzött a józan eszem. Nem vagyok én mazochista. Föladtam. 

Pedig akkorára Han Solo is fölbukkant a történetben.

Na mármost: tudom, hogy lesznek rosszallók, akik a szememre vetik majd, hogy micsoda dolog alig fél filmnyi keserű élmény alapján véleményt mondani, pláne kritikát írni az egész alkotásról. Igazuk van. Nem helyes, nem követendő a magatartásom. Megértem őket. De a fanyalgók is fogják föl: van az a pillanat az életünkben, amikor ösztönünk megsúgja, hogy egy bizonyos minőséget alulreprezentálva már semmi jóra nem számíthatunk. Ráadásul közeledvén ötven felé láttam már fán baglyot, vagyis pocsék filmet eleget. (Mostanában egyre többet.) A tanulságot éppen elégszer leszűrtem, elvégre a tapasztalat nagy úr. Nagyobb a muszájnál. Még Vader Nagyúrnál is.

Negyedikén vetítik a kanizsai moziban Az ébredő erőt. Kiszúrtam a műsorfüzetben. Terveim között szerepelt, hogy megnézem széles vásznon az itthoni premiert, de ezek után csak akkor váltok rá jegyet, ha birodalmi halálosztagosok tartanak sugárvető csövet a tarkómnak. Vagy ha a januári katasztrofális hótorlaszok miatt kénytelen lennék ideiglenes jelleggel a fűtött zsöllyék között meghúzni magamat. A meteorológiai viszonyokat tudva, erre – az idei télen – egyelőre igen kicsi az esély. Kisebb a májcirrózisos Mark Hamill nyúlfarknyi szerepétől is.  

Jóllehet bennem megvolt a jó szándék. 

Hisz annyi szépet olvastam az új Star Warsról! 

Most meg élek a gyanúval, hogy a hozsannázó kritikusok valamilyen párhuzamos univerzumban élhetnek, az enyémtől merőben elvonatkoztatottabb dimenzióban, mert csak ezzel magyarázható, hogy ugyanazt a filmet láttuk, és mégis másmilyent.  Egyik cigány ismerősöm, egyszer amikor nagyon berúgott azt találta mondani, hogy "a mai világban minden lehetséges." Örök érvényű megállapítása azóta is vezérgondolat gyanánt kísér utamon, és lám: ehol ni! Mekkora igazságtartalma van! Ilyenkor döbbenek rá, amikor valamiről tőlem eltérően, homlokegyenest mást állítanak mások. A hiba az én készülékemben lenne?

Ráncoltam is erősen a homlokomat! Próbáltam nyugtatni magamat. Kerestem a film pozitívumait, erényeit. Ám a sokadik üres párbeszéd, gyatrán vagy sehogy se illeszkedő cselekmény-töredéken szíszogva a pumpa egyre jobban ment legbelül. Így már azon sem sikerült kellően elszontyolodnom, hogy az obligát hollywoodi humorosnak szánt dialógusok – ha néger, ha tinilány szájába adták azokat –  nemre és rasszra való tekintet nélkül egyaránt bénán hatottak. Demokratikusan ócskán, és közhelyesen.

Ennek tetejébe, nem tehetek róla, de meggyőződéssel vallom, hogy az R2D2 helyett szerepeltetett FIFA focilabdaként guruló droid meg szemenszedett lopás eredménye: csak az Interstellar robotja ettől szögletesebb külcsínnel sertepertélt az űrhajósokat segítve. Mindenesetre egy polgári peres tárgyaláson megérné számon kérni a nyilvánvalóan lenyúlt figurát.

A látottak alapján semmi érdemlegeset nem mondhatok Az ébredő erőről. Sugárpisztolyos, lézerkardos mesefilm. Matiné, gyerekeknek. Műmájer, jól fésült vasárnapi mozi.

Semennyire nem tudományos és fantasztikusnak is csak annyira az, amennyire fantasztikusan szar.

52 percet pazaroltam rá. 

Kárnak.

Ezt tessenek szívesek észben tartani, amikor leszurkolják a pénzt a jegypénztárnál. Én óva intettem mindenkit.

Pósa Károly