Még:
nem esett igazi.
Nincs műhó se.
A határ tét nélkülivé vált.
Semmi hűhó.
A határ egy barnuló,
oldalt megrepedt
nedves mákgubó.
Tovagurult szemet szemért,
kénytelen léttelenül
lett eloldalgón vádoló
a Járás.
Ez az óév:
fehér papírmasé,
téli mesefilmgyár.
Visszatükrözés.
Türelem. Kivárás.
Elszívta a szagos napot
egy égi kiskondás.
Csibukja hamuja hideg,
kilúgozott évutó.
- Dideregj, és fussunk!
(Nevet Platón és
Soren Kirkegaard.)
Bácska, december, Bácska.
Minden volt jussunk
gelebünkbe rejtett
szakadt magyar ruhácska.
Közben valaki áll aszottan.
(Az én régi zakómban!)
Kitömött karón
az ijesztő madarász.
Dér-fagyott szemű.
Zsugorfeje pók csípte,
tűvékony párára bólint.
Egy pontba döfött
jártában-keltében
konyha melegen
tán sosem volt
minálunk idebent,
csak kint.
A nyakamat hátul harapja.
Titkon régtől így üzen értem.
Jegenyesorok, bokrok,
glédicsfa sövények,
összekócolt akácfák
erőltetett menetében
a határvadász-hatásvadász
verébriogató csak áll…
Titkon régtől úgy tartok tőle.
Üres szarkafészek a kalapja.
Szalmaszál áll ki belőle.
A rét pőre csősze.
Néz. Néz…
Néz és tudom: lát engem
a lyukas zakómat viselő
kánya-zavarász.
A nyavalyás…
Egy dologtalan madárijesztő.
Semmi több.
Méltósággal és erővel.
Kóró csontjára hűlő a bőre.
Nem bizsereg már a késztetése.
Nincsen benne szánalom.
Rongyát döfi fagynak tőre,
mellénye fölfesletten.
A foltjait számolom
a sokadik naptalan napon,
óévi hoppmester,
semmi több, nyomorult udvaronc.
Leszúrták. Tessék.
Mégis karakán.
Szélbe dőlten jövendöl,
mint pusztai, leples bonc.
Pedig körösztbe feszítették.
Féreg rágja, szú eszi
és a csúcsos vállán
az idő kolonc…
Neki és nekünk tejesen,
Bácskában, Bánátban
se csillag, se hold, se nap,
jó három hete már,
hogy éppenséggel semmi,
de semmi nem kelt föl.
Lehetsz alagsorban.
Lehetsz magaslesen.
Vagy merev dögtetemen,
borz szagún, negédesen.
Vadnyúl kelepcében,
vadak gerincében.
Fogy a kvóta.
A madárijesztővel
együtt hajtasz, karéjozol
még 2015 decemberében.
Néha velem vagy nélkülem,
fázol, egyre fázol.
Száz esztendő óta.
Naptalan napokon
csak a sűrűsödő
ködöt legelteted.
Magyarkanizsa,
2015. december 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése