NYÚLFARKNYI FILMKRITIKÁIM

Amikor nem olvasok, általában megnézek egy filmet. Levadászom a világhálóról, amihez éppen akkor és éppen ott kedvem támad. Szeretem a skandináv krimiket, a lassúbb folyású alkotásokat. Nem lévén nagy esztéta, nem kísérem a mozis dolgokat, távol vagyok a filmvilág aktualitásaitól, ezért jobbára a cím és a rövid leírás, esetleg az előzetes megtekintése után döntök arról, akarom-e látni, érdemes-e az életemből rááldoznom másfél-két órát? Az alábbiakban egy kisebb bokrétára valót írtam össze azokból a mostanában nézett, időnként felejthető filmekből, amikről megvan a véleményem. Ha netán kedvet kapna valaki hozzájuk, előre jelzem: később ne engem hibáztassanak!

The Hunter's Prayer (2017)

Tucatfilm sajnos, nincs rá jobb szó. Tele sablonnal, máshonnét már látott elemekkel, filmes lenyúlásokkal. Még a cím is valami koppintás, nekem úgy rémlik Mickey Rourke-nak a fénykorában már volt egy hasonló zsánerű, ha jól emlékszem Ima egy haldoklóért című thrillerje, ahol szintúgy hirtelen megnemesedett szívű orgyilkos osztotta újra a lapokat, vagyis az igazságot. Abban egy plébános vak lánya kérte a segítséget, itt egy maffiakapcsolatokkal rendelkező család Svájcban tanuló tinilánya találja szembe magát a sötét erőkkel. Ridegen ki is irtják a fölmenőit. Jöhet a vezeklő bérgyilkos, aki meggondolja magát, védőszárnya alá veszi a fruskát, és eddigi kenyéradója ellen fordítja a hangtompítós pisztolya csövét. Ismerős. És akkor még nem beszéltem Leon a profiról, ami a műfajában legalább hozott újdonságot, szerethető karaktereket Gary Oldman zseniálisan hibbant és gonosz főfelügyelőjével együtt. No meg persze, Jean Reno analfabéta halálosztójával, aki úgy vasalja élére a nadrágot, hogy közben megkönnyezzük.
Itt viszont még a vége is borítékolható. Egyszer nézhető, fröccsöntött mozis termék lett a nagy erőlködésből. Amennyiben netán pár év múlva újra abszolválnám, már csak a közepe tájékán fogok rádöbbenni, hogy ezt a művet bizony már láttam, és akkor sem rengetett meg. .
Ha tízes skálán nézem, gyenge négyesnél nálam nem kap többet.

Játékidő: 1 óra 31 perc
Rendező: Jonathan Mostow
Szereplők: Martin Compston, Tina Maskell, Eben Young, Stephanie Dooley, Odeya Rush

*

Extortion (2017)

Kicsit félve kezdtem nézni. Jó adag fenntartással. Ismeretlen szereplők, sosem hallott rendező, maroknyi pénzből elővarázsolt másfél óra. Nem biztató. Ráadásul a történet is elég szimplának tűnik. Egy teszetosza orvos nyaralni megy imádott nejével és kisfiával. A Bahamákon aztán semmi sem úgy történik, ahogy kéne, rémálommá válik a helyre egzotikus kirándulás, és már ott is vagyunk a kínos, nagyon balszerencsés helyzetek örvényében, hogy a film végéig ki sem keveredünk ebből a borzalom-spirálból. Nem mondom, alapos, meglepetésekkel tarkított tortúrán megy végig a családfő!
A film jó, izgalmas, fordulatos. Külön bónusz, hogy az öreg Danny Glover is fölbukkan a képernyőn, igaz, csak egy nyúlfarkincányi szerepre, de mégis.
A küzdelmes, fordulatos mesét ajánlom azoknak, akik a kisebb költségvetésű mozikban is a cselekményességet díjazzák. Ez egy tisztességesen összerakott filmes munka. Szórakozásnak, borzongásnak egyaránt megteszi. Nagyon nagy tanulsága ugyan nincs, azon túl, hogy apából és szerető férjből is csak egy szokott lenni

Játékidő: 1 óra 48 perc
Rendező: Phil Volken
Szereplők:Eion Bailey, Bethany Joy Lenz, Barkhad Abdi, Danny Glover, Tim Griffin

*

Londonból Brightonba (2006)

Európai film. Angol. Zsánerileg – elvileg – krimi, de inkább lélektani dráma. A brit rögvalóságról szóló filmekben általában mindig van valami bizarr, egyéni hangvételű, jellegzetesen szigetországi spleen. Európában, a kontinensen legföljebb a skandinávoknál találni hasonló képsorokat, ilyen bisz-basz szomorkás feelinget, ennyi lepukkant arcot, üres, vizenyős tekintetet, és örökké naptalan utcarészt. A sztori faék egyszerűnek tűnik. Három óra hét perckor két lány ront be egy lerobbant londoni vécébe. Joanne szemei könnyekkel teltek, ruhája rongyosra szakadt. Kelly arca a zúzódásoktól fel van dagadva. Duncan Allen holtan hever a fürdőszobája padlóján. Így talál rá fia, Stuart, aki válaszokat akar. Derk, Kelly stricije a lány(ok) nyomába ered.

Mit mondjak? Végignéztem. Csurog, csordogál a nyers történet, minden kíméletlenséggel. Ha ez a világ – ha ilyen, márpedig ilyen – valahogy érteni vélem, amiért most már fokozatosan érik a pusztulásra. Kifejezetten erős idegzetűeknek való a film. Van benne minden. Feszültek a képek, a karakterek jók, a Derek nevű stricit játszó színész meg kifejezetten nagyot alakít, bár a többi sem rossz. Azt viszont nekem ne mesélje senki be, hogy a kutyából szalonna lesz. Mert mintha a film végén ezt akarnák elhitetni a nézővel. Nem. A bűnöző bűnöző marad, a gonosz gonosz, a gazember pedig nem fog egyik pillanatról a másikra irgalmas szamaritánussá vedleni.

Játékidő: 1 óra 25 perc
Rendező: Paul Andrew Williams
Szereplők:Lorraine Stanley, Georgia Groome, Johnny Harris, Nathan Constance, Sam Spruell

*

Ott bent (2007)
À l'intérieur

Horrort csak nagyon ritkán nézek, de ez végső soron francia film, gondoltam: hátha. Nem jött be a számításom.

Ritka mocskos film, gyomorforgató jelenetekkel és mégis kiszámítható az egész mese. Elvileg – ha jobban ügyeltek volna az anyaság és a sztori kínálta extrém lelki nyavalyákra – még akár jó film is lehetett volna belőle. Így mindösszesen egy felejthető, gusztustalan horror-szerű valami kerekedett ki, jó sok logikai bakugrással, következetlenséggel, a műfaj összes sablonjával. Egy esős napon a várandós Sarah karambolozik egy másik autóval az úton. A balesetben mindenki más meghal. Négy hónappal később, karácsony este Sarah egyedül van otthon. Miközben szomorúan emlékszik a balesetben elveszített férjére, arra készül, hogy másnap reggel az anyja beviszi a kórházba. Az éjszaka folyamán egy feketébe öltözött nő kopog az ajtaján, és arra kéri, hogy használhassa a telefonját. Sarah gyanút fog, felhívja a rendőrséget, mire a nő eltűnik. A kiérkező rendőrök senkit sem találnak. Később, alvás közben Sarah-t megtámadja egy asszony, aki betört a házába, és egy ollót szegezve az állapotos nő hasának – fenyegeti. Mindeközben töméntelen vér bugyog elő, hulla hulla hátán az egész házban. Fogjuk a fejünket. Beteg egy alkotás.
Ha valakinek mégis tetszik, lelke rajta. Nekem nem tetszett, becsületből végignéztem, de bánom. 10-ből nálam 3-ast, ha ér. De csak a nagyvonalúságom végett.

Játékidő: 1 óra 22 perc
Rendező: Alexandre Bustillo, Julien Maury
Szereplők: Alysson Paradis (Sarah), Nathalie Roussel (Louise), Béatrice Dalle (Nő), François-Régis Marchasson (Jean-Pierre), Jean-Baptiste Tabourin (Matthieu)

Pk