 |
| rajzom |
Az a mondás járja, hogy Istennek a
vakvéletlen révén azért van humora. Hogy Ő, aki sosem pislog, adós sem szokott
maradni. Igaz, nem bottal ver. Megtalálja a büntetés módját. És mivel nagyon
szeret bennünket, folyamatosan próbára is tesz mindannyiunkat. Mert a Teremtő
már csak ilyen. Furcsán mutatja ki a vonzalmát irántunk. Apellálnunk
értelmetlen.
Egy ideje ránk jár a rúd. Még nem dőlt
el, hogy ez a járvány egyféle égi csapás, vagy a COVID-19 inkább a sátán
találmánya. Hajlok arra, hogy az utóbbit higgyem. Hogy mindez, ami most egy éve
a nyakunkba zúdult, tulajdonképpen csak a folytatása a már megkezdett
pokoljárásunknak.
Ha azt veszem, hogy etimológiailag a sátán szó ugyanúgy jelenthet „ellenséget”, mint „félrevezetőt”, sőt a görögös diabolosz alakjában egyenesen „szétdobálót” értenek rajta – vagyis olyan démont, amelyik a szavak eredeti értelmével szétválaszt, roncsol, kárt okoz – akkor máris földereng: ez a mostani világunk kifejezetten az alvilág játékszabályai szerint halad a pusztulásba. Még soha ennyire nem silányultak el a fogalmak, soha nem fordult annyira visszájára a szavak jelentése, mint napjainkban. Az írás főleg, de a kimondott szó is mágia. Az eredeti jelentéstartalom kiüresítésével félrevezetik a világot. Így manipulálnak bennünket.
Például a hat-hét hónapos magzatok
szétdarabolása már nem nettó gyilkosság, hanem a „reproduktivitás szabadsága”.
Egyes szülő, kettes számú szülő: ipari módszerekkel zajlik a család evolúciós
rendszerének a kizsigerelése. Ha még ez sem lenne elég: relativizálják a
nyilvánvaló bűnt, hisz ma egy haramia emléke előtt térdepelni kötelesség, az
áldozatairól bezzeg senkinek nem illik beszélnie. Így lesz a milliárdos
gátlástalan tőzsdespekuláns, a komplett államháztartásokkal együtt a lakosság megnyomorítója humanista látnok, az egész emberiség jótevője, aki a legszerényebb
becslések szerint is örökké fog élni. A fűvel-fával hetyegés többé nem kóros
nemi vágy, sok esetben fajtalankodás, hanem a szexuális függetlenség új
definíciója, kismillió gender irányzattal, meg egyéb beteges divathóborttal
spékelve.
Minek folytassam? Ha azt mondom, hogy a
Rábén, a Majdányban meg a máshol őrjöngő, senki által nem ellenőrzött fiatal
arab férfiak hordája potenciális veszélyforrás minden ott élő falusira nézve – menten nácinak leszek bélyegezve. Ha valaki csak egy emberöltővel ezelőtt
próbálkozott volna más portájára betörni, ott törni-zúzni, vagy dokumentumok
nélkül országokon át csatangolni – valószínűleg a helybeli megkárosított gazdák
vasvillával kérték volna számon a rongálást. És a rendvédelmi szervek sem
sokat spekuláltak volna. Ma meg? Nincs határa az önkénynek. Az egyenruhás
Belgrád irányába pislog, onnét meg a brüsszeli sóhivatal felé küldözgetnek
diplomáciai sóhajokat. Válasz nem érkezik. Mintha valakik szándékosan azt szorgalmaznák,
gyúljon végre lángba Közép-Európa (is).
A közös Európa illúziója régen
szertefoszlott.
Néhány brüsszeli bürokrata iparkodik a
munka látszatát kelteni, de mivel se víziójuk, se erejük, meg talán kedvük
sincs igazán érdemi döntéseket hozni a normalitás visszaállításának érdekében,
aligha férhet kétség hozzá: immáron a kontinens nyugati felén is egyre nagyobb
tömegek érzik, mennyire magukra maradtak.
A csalódottság Közép-Európában még
inkább tapasztalható. Az Európai Unió vezetőitől egyébre nem telik,
pótcselekvésekbe menekülnek. Mint a meztelen csigák, mindenre rámásznak és
összenyálkázzák. Vagy mint a komodói varánuszok: nem harapnak, csak
összenyálaznak, de abba beledöglik minden, és mindenki, jobb sorsra érdemes.
Utánuk a vízözön. Ilyetén a régi világunk lerohadása visszafordíthatatlan. Még
nincs teljesen fölszámolva, de ami hátra van belőle, az már csak puszta
formalitás.
Pedig adva volt a lehetőség.
Két kissé nagyobb ívű, már-már
történelmi feladatot kellett volna csupán orvosolniuk. Az egyik majdhogynem
összefügg a másikkal, ráadásul.
Az illegális bevándorlást azonnal föl
kellett volna számolni. Ehhez se tehetségük, se merszük nincs – akárki
láthatja, miféle impotens banda keveri össze nap mint nap az Internacionálét az
intoleranciával.
A másik teendő pedig a világjárvány elleni szérum biztosításáról szólt volna.
Ebben épphogy nem jeleskednek – és még finoman fogalmaztam. Ha az európai vezető eliten múlik, vakcinát sem lát még egy jó darabig az unió népe, hisz egy olyan nehézkes apparátusú, széttagolt, konkrétumok nélküli, valóságtól elrugaszkodott rendszer, amelybe az Európai Unió belelavírozta magát eleve képtelen a hatékony, gyors cselekvésre.
Sok évvel ezelőtt, egy fesztivál nyilvános tribünjén azt találtam mondani, hogy bár szurkolok Szerbiának, jusson be az Európai Unióba (ha már annyira oda vágynak, ne legyek kerékkötője a belgrádi buzgalomnak), de a sanda gyanúm azt súgja: mire a szerbek teljes jogú tagok lennének, már nem lesz hová belépniük. Az elmúlt féltucat esztendő arra mutatott rá, ma már még indokoltabban elsüthetném ezt a poént, sajnos.
Minapi hír: az énekes Dinnyés Jóska után
Szersén Gyula színész legenda is elment közülünk. Napról-napra szegényebb lesz
a világ, kiváló emberek hagynak itt bennünket. Nélkülük valószínűleg még
nehezebb lesz a normalitás talaján megmaradni. Ha mindehhez hozzávesszük, amit
a bejegyzés elején a sátáni erők munkálkodásáról írtam, vajmi kevés vigaszunk
marad. Épp csak annyi, hogy nem felejtjük: valahol szeret bennünket az Úr.
Pk
Ez az írás a Jó Reggelt Vajdaság véleményportálon jelent meg 2021.03.21-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése