BOSZNIA: ÚJRATÖLTVE (4.)

Neretva

 Ez a rész az újságban nem, csak a blogomon olvasható.

Éppen egy évvel ezelőtt, novemberben jelent meg egy cikk, amelyben Milorad Dodik nyilatkozott. Az MTI tudósított róla: a biztonsági szervek adatai szerint Bosznia–Hercegovinában mintegy 3400 „alvó sejt” (kisebb passzív terrorcsoport) van, és ezek arra várnak, hogy valamilyen terrorcselekményt hajtsanak végre – jelentette ki Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke Belgrádban a Politika című szerb napilap szerdai beszámolója szerint. Arra figyelmeztetett, hogy a lakosság arányát tekintve Bosznia–Hercegovinából és Koszovóból mentek el a legtöbben a szíriai harctérre, hogy a szélsőséges eszmékért harcoljanak. „Az iszlamisták hamar rájöttek, hogy Bosznia–Hercegovina ideális hely számukra” – szögezte le Dodik.

Tényleg nem okoskodás képen, de ezt minden normális ember előre látta. Szóltak a szerbek annak idején. Szóltunk mi is.
Tessenek szívesek végre már észre venni, hogy az Amerikai Egyesült Államok balkáni béketeremtése az ex-jugoszláv régióban olyan kontraproduktív elemeket tartalmazott, amelyek révén az USA, valamint a mögötte álló pénzhatalmi centrumok álságos szándéka valósult meg. Mondjuk, olyan nagyon nem kellett törni a fejüket azon, hol is található Európa legneuralgikusabb pontja. Ahol eddig egy világháború kirobbant, ott jó eséllyel még egy megtörténhet. Kizárólag a jelenlegi szarajevói vezetés burkolt Belgrád-ellenessége miatt nincs különösebb kultusza, látható jele a hajdani, Gavrilo Princip nevéhez fűződő merényletnek. Jártam a tett helyszínén, ama nevezetes utcasarkon. Bizseregtető ott lenni, ahol a Monarchia sorsa megpecsételődött...

Van egy kis múzeum, szerény kiállítás, mégse érhesse őket a vád. De szobrot, pláne dicsőítő emlékművet ne keressen az arra járó. Elégedjen meg a tudattal, hogy a vén Európa a XX. század végén az öle alá kapott egy nyíltan tátongó sebhelyet, örökös kelést, amiben Washington kénye-kedve szerint, a neki tetsző időben megforgathatja izzó világpolitikai (varázs)pálcáját. Mivel a telhetetlen jenkiknek ez sem volt elég, létrehozták a "független" Koszovót, imigyen biztosítva a Nyugat-Európába irányuló legbrutálisabb bűnözői csoportok, az államilag működtetett maffia-nemzetségek zavartalan exportját. Örülhet a hedonista nyugati aranyifjúság: tutira szavatolt a heroin, a kokain és más cucc tonnaszámra, míg a szkipetárok működtetik az ipart.
Mellesleg, a nyáron Montenegróban a haverjaim azt mondták, amikor fekete filctollat kerestem, hogy kábítószert öt perc alatt beszereznek, de ne már filctollat! Minek állítom őket lehetetlen feladat elé... Egyébként a koszovói klánokhoz képest a boszniaiak igazi úriemberek. Aki már járt a Prokletije (magyarul: Elátkozott) hegység sziklacsúcsai között, az ottani albán falvakban, annak a legkeményebb dagesztáni börtön elmekórtanilag zárt osztálya is cserkészek dzsemborijának tűnik. Oszt most kezit'csókolom, jött a bal?
Mér'?
Mit tetszettek gondolni?
Százszámra épülnek mecsetek a magyar határtól másfél órányi autózásra, és mindez következmények nélkül marad?! (Úgyhogy ennek ismeretében, így engedjék fölépíteni Budán, vagy Pesten azt a törökök által finanszírozta nagymecsetet! Kösz. Nem kérek én abból a turisztikai látványosságból.)
Itt és most nem arról akartam értekezi, kinek mi volt a balkáni rémálom idején a casus belli. Természetesen úgy a szerb, mint a horvát, de végső soron bosnyák részről is ki-ki meglelte a saját maga fönnön hangoztatott igazát, ami elég indokot szolgáltatott ahhoz, hogy a másik falvait porig égesse, meg hogy kedvére kilövöldözhesse magát. Tették mindezt a nagyhatalmak (nem csak) hallgatólagos támogatásával. (A szerbek persze az oroszokéval meg Kínáéval.) Akkoriban a „maradék” Bosznia, ez a Szarajevó körüli képződmény tűnt a legnormálisabbnak. Agyon is szerette a multikultiban még hívő nyugat-európai mainstream, a média. Aztán kiderült, nem kellett hozzá másfél évtized, hogy a korábban szekularizáltnak hitt újsütetű álmocskának államocskának se konkrét határa, se definiált jogi alapja, vagy uram bocsá’ alkotmánya nincs, miközben a szuverenitáshoz nélkülözhetetlen institúciók nemléte, vagy alig megléte mellett még elvi síkon sincsenek lefektetve a jövőjét illető elképzelések. Mára Bosznia területe a legkülönfélébb titkosszolgálatok erőpróbájának a hadszíntere. Török a szaúd-arábiaival vetélkedik, és Irán is igyekszik beleszólni a párharcba. Banja Luka révén erős az orosz szál, Szarajevó amerikai hátszelével szemben, miközben a horvátokat preferáló német kémszervek tevékenysége szintúgy köztudott. Az angolok az iszlám vonalon, a franciák, a belgák a saját szélsőségeseik miatt érdekeltek Bosznia fokozott megfigyelésében. És akkor még nem is beszéltünk a környező aggodalmas országok elhárító ügynökségeinek az aktivitásáról… 
Higgyék el nekem, nincs az a pénz, ami Boszniába pumpálva ott egy normális országot hozott volna létre. Ez a kompánia nem jó befektetés. Aki így kapálózik, az a szalmaszálba is kapaszkodik. Volt persze, aki adott. Nem szalmaszálat, hanem a csorgó kőolajából a közel-keleti biznisze baksisát. Nekik aprópénzt, pár százmillió dollárt. De annak nagy árat fizetnek. Nem a bosnyákok, nem. Nekik aztán tökmindegy. Míg rendelhető kávé, meg a falnak vetett háttal guggolva rágyújtandó cigaretta akad, addig jól elvannak. Viszont Európának, benne nekünk, magyaroknak mindez fájni fog.
Magyarán: nem is régen létrehoztak valamit, ami sohasem létezett. Vagyis a középkortól idáig nemigen. Az iszlám Európai bástyáját.

Neretva

Nem vigasz, hogy ez egy tákolmányt.
Az sem mentség, hogy nem egyedi a példa – lásd Ukrajnát. Bár az arányainál fogva ott mintha hangosabban, látványosabban hullana szanaszét az államiság, mint a hajdani Jugoszláviánál. Még így is jobban járnak, mert a Nyugat által folyton késleltetett Boszniai huzavona miatt akkoriban százezrek ontották a vérüket.
Akkoriban.
Egyelőre.

                                                                           Pk