MOST MÚLIK PONTOSAN

Az alábbi írásom a JÓ REGGELT VAJDASÁG internetes portálon jelent meg, november 18-án, pénteken*. (A linkre kattintva az eredeti szöveg olvasható.)

Damjanich utca, Kanizsa

És nemhogy engedem hadd menjen, hanem már régtől könnyű szívvel eresztettem volna az ótvarba ezt a mostanra bedögleni látszó szép új világrendet. Vagyis e rendetlenséget, aminek hozadéka, hogy ezidáig kötelező érvénnyel csak önmagukból kifordított fogalmakkal, higított szavakkal szabadott zsonglőrködni. 

S bár még egy darabig sokaknak muszáj lesz a mainstream (nyelv)csapásirányát tartva, kizárólag a politikailag korrekt beszéd zsebszótárából idézett frázisokat kántálva hazudozni a polírozott mondandót, azért nem kevés örömmel szemlélhető közben, miként számolja föl magát az elmúlt fél évszázad politikai-gazdasági narratívája: médiástul, közvélemény-kutatóstul, hamis prófétástul, pénzügyi aranyborjústul – mindenestül. 

Másfél hete* szórakozok a sok földigilisztára vetődő Szent Györgyön. Napi első lélegzetvételük után Trumpot emlegetve főnek a keserű levükben. Eddig Orbánnal indítottak, este meg valami fröccsös házban Orsóssal, jó kis cigányozással zártak, miután pusmogva kitárgyalták a vatikáni klerikális reakció bűneit. De mára az ateista ködlovag-kódex sem nyerő. A liberális kánon kóristái szerint ugyanis a pápa Őszentségének személye megint tévedhetetlen, mióta benyelte Morpheus tenyeréből a piros pirulát, és egy gondos casting után lábat csókolt tucatnyi január elsején született szíriai „menekültnek”. Elvégre szerintük – mint az ókeresztény érában dívott – vannak jó, és vannak rossz császárok. Magyarra lefordítva: vannak hasznos és vannak nem hasznos pápák. Attól függ a tevékenységük megítélése, hogy ama haszonkulcsra játszóknak nettó nyereséges, vagy nullszaldós, ne adj Isten veszteséges lesz a gondosan lekottázott, megkomponált bulijuk. Az ő szemszögükből nem mindegy tehát, ki is osztja az igét. 

A lengyellel meggyűlt a bajuk, golyóállónak bizonyult, pedig mérgezték, lődöztek rá elégszer, csak azok a pancser merénylők, ugye. A némettel könnyebben elbántak. Kicsit nácizták, és a kivénhedt bajor keretlegény ráunt az aljas macerára, dobta a tiarát. A mostani megvilágosodott. Hát persze! A migránsok isten parancsára jönnek. A támogatóik is isten parancsára segítik őket. Elvégre az ő istenük a pénz. Szuperál tehát a medzsik. 

Csak mostanra szar került a palacsintájukba. 

A sok hátramozdító-, fékező zsurnaliszta, és a hazai- meg az odaáti mecénások lélegeztető-gépén tartott entellektüel ficereg kínjában. Nem a Szörnyella költözött be az orális irodába. 

Coki Gyuri bácsi! 

Szívják is fogukat az erszényes vén rókák. Sokba van nekik ez a bukta. 

Nekem viszont gyöngyözően üde kacaj tolul ajakamra, valahányszor látom ahogy kínlódnak.
Bűn ugyan a káröröm, de mikor olyan jólesik a zúzámnak! Nem lehet egyszerű beletörődniük a megváltoztathatatlanba. Négy évre megint kihullott a kanaluk a bödönből. Kormányt meg egyre nehezebb buktatniuk, zavart is szítottak már épp eleget. Ismerősek a trükkjeik, beleunt a nép nevű lakosság a softweresen, fröccsöntve gyártott pártjaikba, az általuk tolt dizájn demokrata, szabadelvű politikusokba. Tetejében ezek a wannabe mimóza civilek sem bozótharcosnak szegődnek, csak hülye utcai performanszokra futja a kokszolt, végigcsápolt éjszakáik után. Már a rendőrök sem emelnek kezet rájuk. Méla undorral legyintik odébb őket, nincs mit jajgatni az Amnesty International jogvédőinek. 

Sehol egy kis revolúció, alig fogy a Che Guevarás trikó, mi lesz ennek a vége? Így, öreg korukra pedig még megkavarnák a szotyét, vén kecske se hagyja egykönnyen abba a sónyalást. Most hunyorognak New Yorkban, Berlinben, Brüsszelben, több büfészakos ifjú titán politológus szedte le a kredenc tetejéről a Tescós nindzsa kardját, legyen mibe beledőlnie, úgyis jön a világvége. 

Orbán Viktor trónja megingathatatlan, Putyin biztos megitta már a pertut Trumppal, az angolok után a skandinávoknak is tele a hócipőjük az Európába özönlő agysebészekkel, paradigmaváltás következik be minden téren, mikor már éppen úgy tűnt, hogy flottul mennek a dolgok. Ám a politikai színház zsinórpadlásán valahogy összegubancolódtak a madzagok. Befuccsolt az előadás. Nem kérnek az emberek a válságot válságra halmozó csirkefogók mesterkedéseiből. 

A nagy spílerek, az öreg varangyok most tanácstalanul pislognak. Némelyik arra bazírozhat, hátha egy soron kívüli vérátömlesztéssel túlél, vagy legalább az agyát valami oldatban preparálhatják. Onnét fog kommunikálni, az inkubátorból pislant kettőt, igazítsanak rajta, bélszorulása van, mindig szeles a babkonzervtől. Aztán púzik egyet, amit valószínűleg értelmeznek majd a csalódott hívek, és a tenyészet ezzel egy darabig jól ellesz, csak pénzt ne kérjenek többet! 

A facebookon majd kitombolják magukat. Pótcselekvés gyanánt. Ha már bealkonyult a világuknak.