AKTOK A TANYÁN

Magyar Szó, 2017. április 11.

Gyönyörök sötét kútja munkacímmel nyílt képkiállítás Nagy László tanyagalériájában. A péntek esti tárlatmegnyitón tizennégy aktképen lehetett elmélázni a Nőről, így nagy kezdőbetűvel. Pósa Károly rajzairól a pőre valóság köszön vissza úgy, hogy bár modelljeit csupaszra vetkőztetve tolja az arcunkba, mégse engedi, hogy csak a testre figyeljünk. A gyönyörködés egészen máshol kezdődik, nem a kerekded vagy éppen szögletes, hibátlan vagy valósághű formáknál. Olyan gondolatokat is elindíthat a szemlélődés, ami az egész létünkre kiterjed.  

Valkay Zoltán nyitotta meg a kiállítást, mely beszéd kiteljesítette és ontológiai töprengésre késztette a nézőt.

–        A meztelen nő nem ugyanaz, mint a nő, a „meztelen-nő” külön fogalom. Miért? Mert a női test egy csodás/bűvös ígéret, mely valahol, valamiért mégis elveszik… Talán ezen igézet és szükségszerű eltűnéssel elegy csoda-lélek-aura az, ami a meztelen-nőt lepke-módra csábosan körüllengi. Valami, ami elérhetetlenül szép, de ami minden pillanatban múlik… és ez a fájó benne… és ez a különös fájdalom érint meg… ettől érzed, hogy az Élet kútmélységű titok – titok, amit a Nő őriz, és amit ő hoz idő-mágiaként az életbe.  A művészet szomorú és meddő küzdelem, melyet az ember, így a képzőművész Pósa is a mulandóság gondolata ellen folytat – az asszonyi, a női szépség pedig maga a mulandóság. Kendőzetlen asszonyt, meztelen lányt rajzolni a mulandóság esztétikájának villám-szerű tetten érését jelenti… Meghiszem, festő-rajzolónk impulzív vonalaival, szín-impresszióival éppen ezt a röpke pillanat-boldogságot próbálja meg elkapni. Az akt készítés problémája lényegébe véve hasonló, mint a művészeté. A pőre nőn átlátszóvá tenni, átvilágítani a látvány mögött megnyíló mélységet – legyen az a túlnan gyönyörűséges rettenete, vagy mondhatom így is: rettenetes gyönyörűsége… Mert megmagyarázhatatlan irracionalitás árad a Nőből. Az is lehet, hogy az asztrális „vizes” alap mellett erotikus-esztétikája ebből táplálkozik…  A Nőt meglehet, mindenen túl azért hozta létre a Jóisten, hogy belőlünk, férfiakból a jobbat, a szebbet előhozza. Remélem, hogy Pósa Károlynak a női akt-rajzolás ugyanazt jelenti, akárcsak a magyar népmesehősnek a Királylány keresése, azaz az Animusban élő, elveszett Anima meglelését… mert kár tagadni is, hogy ezért az elvesztett, hiányolt jobbik énért/énünkért epekedünk, sóvárgunk mindahányan…  A nő, a kendőzetlen nőiség pedig, mint az élet sója minduntalan erre igyekszik emlékeztetni bennünket…

Táplálva a lelket, a szemet, és a testet, Raffai Róbert gitár- és énekkíséretével, Villon-balladájával és a sült malaccal teljesedett ki az este.

Nagy László galériájába bármikor bekukkanthat az arra járó, Kispiacon a Szabadkai út 22-es szám alatt, ha a kendőzetlen nő varázsát tekintené meg, de akkor is, ha a művészet és a belső béke keresésében érdekelt.

                                                                j