EURÓPA ELRABLÁSA (Most múlik pontosan)

Új európai férfimódi

Nincs annál szörnyűbb érzés, mint amikor a szemünk láttára történnek meg olyan dolgok, amikre ugyan befolyásunk vajmi kevés van, ám mégis tudjuk: a mi bőrünket viszik éppen vásárra, a mi világképünk, fölfogásunk, a mi összes megismerésünk válik semmivé. Valakik most is – míg e sorokat írom – a mi gyerekeink jövőjével játszanak. Valakik egy egész kontinensnyi emberrel packáznak. Ráadásul nem (csak) egy kívülről ránk kényszerített hatalom, idegen erő próbál bennünket a végzetünk irányába lavírozni, hanem közülünk kerülnek ki az elárulóink. Igen, miközülünk.

Akiknek éppenséggel mindegy.

Rövidlátásból-e, elmebajból-e, vagy pusztán merő gonoszságból-e: ezt még eddig nem sikerült megfejtenem, kibogoznom. Valószínűleg többféle motiváció játszik szerepet az érdekeiknél. De a jóindulatuk, a jobbító szándékuk kizárható.

Európainak, demokratikusnak, progresszívnek és minden más szép jelzős szerkezetnek mondott, „politikailag korrekt”, jólfésült, bülbülszavú urak és hölgyek, illetve az általuk vezetett pártok, mozgalmak, szervezetek döfnek kést a hátunkba. Noha nyakkendőt és kosztümöt viselnek, ne legyenek kétségeink afelől: ezek az első adandó alkalommal megint lámpavasakra fognak akasztgatni, tömegbe lövetnek majd, vagy vérbíróságok osztják majd az igazságukat, miként politikai elődeik tették azt, nem is túl régen, a közelmúltig. Deresebb üstökűek még emlékeznek rá, mit műveltek, amikor teljhatalom volt a kezükben. Most finomabb módszerekkel ugyan, de a régi vágy hajtja őket.

Mert ők akarnak hatalmon lenni, még ha az istenáldotta nép egyre kevesebbszer is kér belőlük. Szakértőnek hiszik magukat. Fölsőbbrendűek. Kikezdhetetlenek, mert szerintük ők képviselik a demokráciát, meg persze az igaz emberi értékeket. (Jézusom: ők lennének a humánum prófétái?) Mindenki más véleményen lévő bunkó. Rasszista. Fasiszta. Ésatöbbi.

Címkéznek, mert ahhoz is jogot formálnak, hogy megmondják, ki és mi nekünk a jó. Ha nekik valaki, vagy valami nem tetszik, addig óbégatnak, hisztiznek, tüntetnek, addig szavaztatnának újra, meg újra, míg az általuk elfogadott személy vagy párt a sokadszori voksolás után nem kerül ki győztesen. Akkor köszöntene be a virtigli demokrácia. Akkor lesz nekik örömteli az élet, akkor billen vissza a világképük. Hiába rossz a többségnek. A bedöglött szocializmus is hajszálpontosan erről, vagyis róluk szólt:

 – Hallod-e elvtárs, mi fölsőbbrendű ideológia vagyunk. Azok az idióta kapitalisták életképtelenek, tehetségtelenek és rosszak. Mi szebbek, értékesebbek, többek vagyunk tőlük.

 – De hát a rohadt kapitalisták mégis jobb autókat, jobb árucikkeket, jobb élelmiszereket gyártanak! Mégis hogy lehet ez?

 – Marhaság, mi vagyunk felsőbbrendűek, és slussz. Aki szerint a BMW jobb a Ladánál, a Don Perignon a Krasznaja Zvezdánál, a Lee Cooper meg a Trapper farmernál az imperialista elhajló!

Máglyára vele!
Ugyanezt teszi manapság a liberális mainstream is.

Európa alapvetően egy fehér faj kontinensnyi otthona. Nekem speciel jobban tetszenek a fehér nők a négernél. Fehér modelleket szeretnék látni a divatbemutatókon, a reklámokban. De még az esélyegyenlőségre, toleranciára hivatkozva sem zsíros hajúakat és narancsbőrösöket, méternyi kerületű hájas valagúakat ám, hanem szépeket. Ebben az esetben én egy hímsoviniszta, büdös rasszista vagyok. Mert kvázi mérvadó politikai eszmerendszerek szerint a kövér meg a néger szép. És miután megfenyítenek, kiközösítenek emiatt, ám még mindig nem lesz gusztusom mondjuk a hájas néger nőktől elalélni, már meg is vagyok bélyegezve, mehetek a máglyára. Nos, ez a doktriner gondolkodás több ezer éve kudarcot kudarcra halmoz. Mindig. Mert a valóság nagyon rohadt, kínos dolog ám.

Annakidején Sztálin is megjegyezte, hogy sajnos, a tények makacs dolgok.

Az iszlám betelepülés és a színes bőrűek, közel-keletiek kontrolálatlan beáramlása, akárcsak a kábítószer-használat legalizálása, a homoszexualitás propagálása, a hagyományos családmodell nevetségessé tétele, az egyházi hitélet visszaszorítása, a hagyományok betiltása, az egész társadalmat átszövő liberális anarchia pusztán egyetlen célt szolgál: egy velejéig romlott rendszert úgy-ahogy, kínnal, keservvel, de valameddig még tovább éltessen. Hollandiában, meg más elmeroggyant nyugati térségekben ezért betiltják a Mikulást krampuszostul, a karácsonyt, meg a helyi tradíciókat. Amott leszerelik a templomokról a kereszteket. Nehogy sértse az Európába özönlő idegenek lelki világát. 

Ma már a franciáknál sem sokat gatyáznak. Egyszerűen plázákat csinálnak a templomokból, közösségi házként kezdik működtetni a több száz éves gótikus szentélyeket, amikben – borítékolható – hamarosan parádékat, fesztivált fognak rendezni, a másság tiszteletére hivatkozva. Értik: a hajdan fölszentelt Isten házában…

Nem is csoda, hogy a hétvégén majd’ kétharmaddal azt az Emanuell Macront választották meg az Ötödik Köztársaság elnökévé, aki egykori gimnáziumi tanárnőjét vette feleségül, s aki a harmatgyenge, teszetosza de módfelett korrupt Hollande szocialista kormányában pénzügyminiszteri poszton spílerkedett.  

Mindig is mondtam, hogy nagyon okosan számító volt a kommunista rendszer, amikor a középiskolai oktatásban betiltotta a latin nyelv, az ókori etika, és a klasszikus görög filozófia, meg a logika tanítását. Sokkal könnyebben kezelhetővé teszi a tömegeket a boldog tudatlanság. Az, ahogyan félművelt egyének kisistent játszva kinyilatkozhatnak mások feje fölött. Tudjuk: vakok között félszemű a király. Mivel szerintük köztudomású tény, hogy a dolgok "csak úgy" történnek. Kiváltó okok, előzmények nélkül. Random – mondaná a fiatalság. Így most a szemünk láttára Európa végnapjait éli.

Ahogy egy haldokló mellett tartózkodni sem vidám dolog, úgy ezt a végjátékot sem örömteli szívvel nézi az (európai) értelem. Közben a sok gazember magyaráz. Mondják a mondhatatlant. A tények ellen dumálnak. Ebben verhetetlenek, mi tagadás. Így hőkölte a bibliai Noét a tömeg, hogy minek az a bárka, ekképpen magyarázták annak idején a római hadvezérek, hogy a keletről érkező, barbár hun lovasok íja nem tisztességes, a római légióknak a megszokott módon kell ellenük harcolni. Így legyintettek Kolumbusz kihajózásakor, így közölték tengerész Henrikkel a vaskalaposok, hogy a könnyű, háromárbocos karavella, az hülyeség. Kopernikusszal, hogy nem igaz, hogy a Föld kering a Nap körül. Ezért vágta a szemébe lord Kelvin Plancknak, hogy levegőnél nehezebb repülő szerkezet nem építhető. Ezért írta siránkozva a török Cselebi, hogy: Allah trónja remeg, ilyet látni, eldobni a handzsárt, a mindig győzedelmes fegyvert, és szuronyos puskát adni az igazhívő kezébe, mint a gyáva gyaurok...

Buta, rövidlátó, doktríner gondolkozású személyek mindig is voltak. Mentségükre mondom, hogy a maiakkal ellentétben a zömük nem rosszindulatból, hanem tudatlanságból hangoztatta a vélt igazát.

A történelem sosem őket igazolta. Aki tehette, már akkor is kiröhögte őket. Most ez a szabadelvűséget, liberalizmust, "tisztességes anarchiát", rendetlenséget hirdető kompánia akar nekünk magyarázni, a saját szemünk által tapasztalt dolgok ellenkezőjéről meggyőzni bennünket. Egyet tehetünk: mi is kiröhögjük őket.Gyenge vigasz, hogy így legalább Európának vidámabb lesz a temetése.