Hallgatom a szelet, odakint
hegedül.
Az ablakpárkány megrezdül, s lassan
ajtót nyit a sötét. A sarki
lámpa világol,
kék árnyék lángol, ég a
tűzfalon.
Valóságos vagy. Nem álom.
Színek nélkül is látlak,
megharcolt
csaták jutalma az idő, a
szünet,
a fény beszüremlik a szoba
hűsébe.
Nincs rémület. Idilli
végkifejlet.
Köszönet. Köszönet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése