ALAGÚTJAINK LEGMÉLYEBB TANÚLSÁGAI

Ezt az írást holnap délben akartam kiposztolni. De mivel a várakozásaimat messze meghaladta a bejegyzésem utóélete, úgy döntöttem, hogy hatórányi kivárás után ideje lesz tiszta vizet önteni a pohárba.  

Pedig tudtam én a mondást, hogy aki szelet vet, vihart arat. Némi habozás után mégis belefogtam. Nemhiába. Boldogult nagyapám mindig mondogatta: kisfiam – bátor ember templomban is mer fingani.

A kanizsai alagutak szenzációs föltárásáról szóló blog-bejegyzésem ugyanis az első szótól az utolsóig hamis. Nem igaz.

Egy 2010-ben megírt április elsejei álhír adta az ötletet. Ma reggel olvastam. A Szarvason lévő kastély alatt hirtelen föllelt titkos alagútról szólt. Elhittem. A kölcsön vett latin mondás ott is szerepelt, de teljes valójában. Átböngésztem, s mivel latin tudásom gyenge, átsiklottam fölötte. Ám a kisördög nem hagyott nyugton. Kikerestem a google fordítóban mit jelent és akkor: leesett a tantusz…

Mert az általam szövegtöredékként jegyzett idézet így hangzik:

LIBENTER HOMINES ID QUOD VOLUNT CREDUNT.

 (Az emberek szívesen elhiszik azt, amit hinni akarnak.)

Nagyot nevettem. Egyúttal el is gondolkodtam.

Nem tehetek róla, az alagutak, pláne ha titkosak, mindig vonzzák a kíváncsiságomat. Vagyunk így ezzel jó néhányan Magyarkanizsán. Hittel vallom másokkal együtt, hogy a városunk alatt valamilyen alagúthálózat húzódik, a rosseb tudja melyik korból származóan.

Édesapám, több más kanizsai honfitársammal együtt megesküszik rá, hogy a Tisza alatt is volt alagút, gyerekkorában állt a téglás boltíveken, amikről a víz lemosta homokot...
Számtalan tanú igazolja (zömével idősebb emberek) hogy látták a bejáratokat. Némelyek az ötvenes években pár lépésig be is merészkedtek, de fotó sajna sosem készült, és az említett bejáratokat is – hogyhogy nem – "elfalazta" az idő.
Ettől függetlenül egy emberig vallja mindenki, hogy ősrégi alagútrendszer gyűrűzik alattunk.

Mindazonáltal nem viccnek, ízetlen tréfának szántam a posztot.

Hanem egyfajta látleletnek. Annak, hogy milyen kritikátlanul fogadunk el minden ostobaságot, amit az internet, pláne a fecebookos bejegyzések naponta a nyakunkba zúdítanak. Éppen ezért az írásomban hemzsegnek a valótlanságok.

Aki vette a fáradtságot, és kissé utána járt a hír igazának, hamar rájött arra, hogy se Győr, se tudományegyetem, se professzor asszony nincs. Ahogy a tudományoskodónak számító két idegen kifejezést is csak a bibliakutatás területén alkalmazzák. Közük sosem volt a latin mondattöredékekhez. Jól hangzottak, kapóra jöttek: beillesztettem mindkettőt. Ugyanígy kis kupszákodással azonnal kiderülne a turpisság, hogy az illusztrációként közölt fényképek jobbára angol nyelvű internetes oldalakról lelopkodott fotók. Elég, ha secret tunnel címszó alatt rákeresünk egyikre-másikra. (Kettő középkori angol- és francia kastélyok alagútját ábrázolja, egy pedig valahol a Közel-Keleten készült, ha jól emlékszem.)

Azt már leírni is röstellem, hogy Magyarország egyik legolvasottabb hírportálja is átvette a blogom álhírét, és a vezető hírfolyamában leközölte. (Jóindulatúan szóltam ugyan nekik, csak kissé későn…)    

Abszurd csavarként a végére már-már önleleplezően a szabadkai muzeológusok vonakodását is hozzáírtam, hátha. Biztos cinikusan hangzik, és lehet szomorú, de itt minálunk ez a fajta hozzáállás is teljesen életszerűre sikeredett...

Az egésznek, túl azon, hogy kissé görbére sikerült tükrön át ugyan, de valamilyen szinten láttatja esendőségünket, sebezhetőségünket, azért annyi hozadéka mégis csak lett, hogy ismét fölbolydult a város. Amolyan gumicsizmás Orson Welles-i bolondozásom nem múlt el eredmény nélkül.

Egyrészt – elég kemény bizonyítékul szolgál a kiszolgáltatottságunkra.

Másrészt: lelkes emberek már a negyedik (ezidáig ismeretlen) címet küldik, utca-házszámmal, ahol érdemes kutatni, mert az ottaniak elmondása szerint téglás, boltíves járatok húzódnak alattuk. És mivel magam is érdekelt vagyok, mert egyik mániám a kanizsai alagútrendszer föltárása, és szentül meg vagyok győződve a létezéséről – a vártnál jóval többet kaptam, nyertünk a blogomon közölt álhír tanulságaitól.

(Mégis: miért van olyan érzésem, hogy a mostani cáfolat után is lesznek olyanok, akik tetszikelni fogják, és megosztják azt, ami nyilvánvalóan nem igaz?)

Pósa Károly