FEJ

Az a bizonyos szomorú időszak még jóval a Nagy Háború előtt történt. Hihetetlenül aszályos nyár köszöntött rá az Alsó-Tisza-mente népére. Kiszáradtak a kanálisok. A nádasokban, hajdani tocsogókban megrepedezett kemény szik világított az iszap helyén. Egészen leapadt a folyó is. A korábban ellepett partszakaszok mind előtűntek: új, eddig nem látott homokpadok háta bukkant elő a víz alól, és a parti nyárfák örökkön ázó gyökereit a tűző nap most fehérre aszalta.

Elsenyvedt a vetés. Aszottan visszapördültek önmagukba a falevelek is. Szomjhalállal küzdött minden ami élt, minden ami mozgott.

Szerte a térségben esőért imádkoztak. 
Martonoson a hét összes napszállatjakor énekszóval kérlelték a helyiek az Úristent, könyörüljön rajtuk. De hiába volt a leghangosabb zsolozsma, a fohász, hiába búgott, rítt a karzaton a régi orgona: csak nem akarta az Ég megöntözni a kitikkadt szántóföldeket.

A helyi káplán végül rendhagyó tettre szánta rá magát. Bár nem volt püspöki engedélye, a következő vasárnapra körmenetet hirdetett, hogy közös erővel kérhessenek esőt a Teremtőtől. 
Azon a vasárnapon a falu apraja-nagyja ünneplőbe öltözött. Tolongtak az emberek a lobogókat vivő asszonyok mögött. Sötét zekéjükhöz priccses nadrágot húztak a férfiak. Iringált a tikkasztó nyári nap sugara a glancolt csizmákon. A nők kendősen, az ünneplő szoknyáikban, batiszt keszkenőkkel arcukat legyezve hangosan, pihegve imádkoztak.

A káplán úr egészen elérzékenyült. Sokan eljöttek. Tán mindenki ott volt, aki számított.

Emiatt igen szép prédikációt szeretett volna mondani. Zengeteg baritonján fogott bele a mondandójába. 

A vázlatosan előre megírt beszédének vége felé a helyiek istenfélelméről szólt. Beszélt kenetteljesen az ájtatosság hasznosságáról, és a nép csöndben bólogatva helyeselte a hallottakat.

Épp már csak az emberi hit erejéről akart még mondani egy igen érdekes bibliai példázatot, amikor a tömegre pillantva a káplán úrban benne akadt a szó…

Az ünnepi sokadalom szélén, a sok ájtatos falusi mellett egy kisfiút pillantott meg, aki egy öreg esernyőt szorongatott a kezében.

És a pap aznap nem fejezte be a hit erejéről szóló prédikációját.

                                                                      Pk