Mezei Szilárd – Túl a Tiszán Innen Ensemble estje
után
"A mai világunkat pusztulásba gurító akarat uralja, amelyben tiltott,
kigúnyolt, fölöslegesnek tartott minden szellemiség. Különösen lenézett a
lelkeket gyógyító népművészet ereje, lévén a tiszta, ősi forrásból származó
alkotás mindig közösségvarázsoló, mert minden alkalommal benne van a múlt
időtlensége, az átadó lelke rezdülése, ami a befogadót reflexióra készteti,
tartást, gondolatiságot, eredetiséget sugallva neki. Egy nép önazonosság-tudatának
szerves része a (zenei) hagyományainak tisztelete, s boldogok lehetnek azok,
akik elmondhatják, hogy ebben a félresiklott érában is még mindig tudnak finom
kézzel, értőn, óvólag, de újító, teremtő szándékkal nyúlni a gyökerekhez. Se
szeri se száma a ma divatos kvázi „világzenét” erőltető kísérleteknek, amik
révén a fölszínesség, a cafrang, az elbájolás a feladat, szemben a kortárs zene
ritka kivételeivel, ahol viszont nem a maszatolás, az összemosás, és a zenei
tartalom kilúgozása, hanem az értékfölmutatás a cél.
A tíztagú Mezei Szilárd vezette zenekar minapi – a kanizsai Cnesa OMI
Kisszínpadán megtartott – lemezbemutató koncertje ékes cáfolata volt annak az
idejétmúlt megállapításnak, miszerint a kortárs zene univerzumában a népzene
tradícióit más stílusokkal a progresszió jegyében csak giccsbe fúló módon lehet
ötvözni. A Mezei Ensemble által fölvonultatott vonós, ütős és fúvós hangszerek
együttes játéka ugyanis a szó eredeti értelmében egyfajta magyar folklórestet
eredményezett.
A népdalátdolgozások áthangszerelve igazi zenei csemegeként szolgáltak. S
bár a jelen sorok írója – férfiasan bevallva – nem különösebb rajongója a jazz
szabadabb műfajának, a dél-alföldi melódiák, a közismert ritmusok és dallamok
közé-mellé beékelt improvizatív zenei elemek egyáltalán nem hatottak zavaróan:
új köntösbe öltöztették, kiegészítették, kerek egésszé tették a zeneszámokat.
Nagyon tudatos volt e tetten érhető népzenei világkép. Ugyanis az est, a
koncert egyben tisztelgő főhajtás volt a nemrég elhunyt nagyszerű népművészünk
Bodor Anikó munkássága, emléke előtt. Az ő hiánypótló tevékenysége, sokéves
kutatása révén lett a régiónk néprajzi hagyományainak méltó helye és rangja.
Elévülhetetlenek az érdemei a délvidéki népzene feltárásában és
dokumentálásában. A Kisszínpadon megtartott esti koncert közönsége kihallotta a muzsikusok
játékából a Bodor életmű iránti tiszteletet.
Szólt a baritonszaxofon, recsegett a verbunk, a hegedűk versenyt játszottak
a vibrafon kristályos pergetéseivel, s mi – a közönség – másfél órányi időre megéreztünk
abból valamit, milyen jó közös élménybe kapaszkodni, milyen nagyszerű dolog
magyarnak lenni."
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése