GÉPSZÍJ HIBA A HAZUGSÁGGYÁRBAN

„Ne mondjátok nekem, hogy a csillagos ég a határ, 

amikor lábnyomok vannak a Holdon.”

 „A bevándorlás álprobléma.”

Illusztrációm

Most, mikor a vajdasági magyarnak mondott ellenzék igaza ismét bebizonyosodott, nevezetesen, hogy nincs migrációs válság, nyilvánosan bocsánatot kell kérnem tőlük. 

Ebugatta! Sajnálom. 

Nem tehetek róla, nem tehetünk róla. Ilyen rövidlátóak vagyunk. Nem csoda: annyinkat megvezetett a „Fidesz-sajtó” huncut propagandája, aminek egyik csökevénye a Magyar Szó, zabigyereke meg a JRV, hogy immár csak késve kapcsolunk. 

A teremburáját, minő szégyen!

A másik, hogy a saját szemünknek hittünk. Bár ne tettük volna! Hisz ott volt az összes fotelforradalmár, nejlon Rambó Buzgalmár, akik nem győzték hinteni, hogy az illegális bevándorlás álprobléma. Huszadrangú dolog. Bezzeg a Prosperitati disznóságai, a traktorok a gazdáknak, az ingy’é falusi házak a fiataloknak, az új munkahelyek megteremtésének támogatása, ugye? Skandalum.

(Már amiatt is kínos az új állások létrehozása, mert tudvalevőleg értelmes progresszív demokrata amúgy sem dolgozott soha semmit. Nem kelt ötkor, sem hatkor, nem tudja mi a nyolc óra meló, munkakönyve sincs. Jó esetben díszletet tologatott valami alternatív performanszon, tőle mozogtak a lila flamingók. Hiába: ilyen az, amikor botor módon ezeket a félreismert zseniket nem hallja meg a magunkfajta tucatember.) 

Rosszul ítéltem, ítéltük meg a helyzetet, szemben a Magyar Buzgalom mindenhez (is) mindig értő hangadóival. Hála nékik, kik a kelő napot elhaloványítva világosságot hoztak közénk!

A vörös-fekete antifasiszták, az örökifjakkal, a kékharisnya költőnőkkel, a hervatag primadonnákkal, Mekk Mesterekkel, a szétfolyó hóemberre hajazó bányarémekkel, a köpködő prosztatákkal együtt elégedettek lehetnek magukkal: megmondták a tutit. Lárifári! 

Itt csak néhány félkegyelmű bértollnok – köztük szerénységem – szíszogott, harminc ezüstpénzért elárulva a haladó demokráciát, a humánumot, a szolidaritást meg még tucatnyi csupa olyan megfoghatatlan, körülírhatatlan dolgot, amit jószerével értelmezni csak úgy lehet, ha kellő mennyiségű szabadelvű éttermiségi egy kellemes, fűtött helyen koncentrálódva a kellő mennyiségű rozébor után definiálja a semmit. 

Örülök neki, hogy fölnyitották a szemünket.

Végre fölsóhajthat Magyarkanizsa és környékének lakossága. A Tisza-part népe nyugodtan alhat. Hírük-hamvuk sincs itt semmiféle kóbor csoportoknak. Nem tanyáznak vadidegen galerik a központi parkokban és nem zargatják a polgárokat. Hogyisne! Ha netán érkezik is egy-két random átutazó, azok mind sokgyermekes anyák: törékeny, fejkendős nők, karon ülő csecsemőkkel, akik néhanapján be-bekopognak egy-egy házba meleg tejért, kiváló angolsággal tudakolva a határátkelők forgalmát, van-e vízumkényszer, mit szabad bevinni törvényesen Magyarországra, meg ilyesmik. Nincsenek sötét képű fiatalemberekből nyomuló embersorok. Nem törnek be sehova. 

Tehát végképp nem kell ódzkodni semmiféle jöttmentektől, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek.  

Hisz a Szabad Magyar Szó sem írt róluk. Tehát akkor nem léteznek. Meg Budiszaván sincs egy se. Pláne Nagyradanovácon.

Az biztos a VMSZ-esek számlájára írható túlreagálása a dolgoknak, hogy Magyarkanizsán hirtelen polgárőrséget verbuválnak. Ezen a haladár bölcsész éttermiségi csak kacagni tud. Pótcselekvés! A sok bugris ok nélkül félti az iskolába járó gyerekeit, az ingóságait, mert lám: az esténként mászkáló siserehad híján okafogyott minden efféle szervezkedés. 

Minek az önvédelem, mikor például a szabadkai Kertvárosban nyomuk, szemetük sincs szíriaiaknak, afgánoknak, irakiaknak?

Ahelyett, hogy a kanizsaiak meg a horgosiak járőröznek, érdemesebb lenne végre érzékenyítő kampányokat szervezniük. Ott okos, fölvilágosult, modern észjárású mentoroktól elsajátíthatnák mi a XXI. század hívószava. Hisz ezek a gumicsizmás népek azzal sincsenek tisztában, hogy amúgy ízig-vérig rasszisták. Azt mondják az afrikai colour gentelmanre, hogy néger. Lövésük sincs arról mi fán terem a queer: a parasztabbja keveri a Queen-nel, Mercury is valami hasonszőrű volt. A hangyányit értelmesebbje meg konzekvensen homokosnak nevezi az összes effélét. 

Elkél hát a pórnép között a lobogó fáklya útmutatásuk. Tanítsatok még, tanítsatok!  

Különösen a horgosiak lehetnek hálásak a szabadkai, újvidéki nyüzüge facebookos megmondóknak: ők aztán napi szinten mutatóban sem látnak az Észak-Bácskába oda nem illő jövevényekből. Egy levitézlett helyi „politikusuk” – aki mára szorgos ásóbéka módra elért Gyurcsány Ferenc kapcájától annak bokazoknijáig – akár az őszödi Böszmének újfent gazsulálva szakértheti a határsávot, mennyire fölösleges a kerítés. Hogy mindez a patás Orbán Vitya meg a Lőrincz gazda biznisze csupán.

Elvégre ezek a főállású partizán délvidéki ellenzékiek, modern bélésű kisurak és kishölgyek áthidalhatatlanul profi kritikusai mindenféle rendszernek. Ha összeszámolnám mindet, a lábujjaimmal együtt kilennének létszámilag. Ettől függetlenül hangos a zümmögő kórusuk. 

Kifigurázzák úgy a szerb, mint a magyar vezető politikumot. Szívük-joguk. 

Csak az önkritikával állnak hadilábon. Meg a történelemmel. Egy istennek sem akarják megérteni a múltat. Meg bennünket, délvidéki magyarokat. A túlnyomó többséget. Minket, akik zömmel tudjuk, hogy egykoron az Egyesült Államokban sem csak az indiánok voltak bevándorlás ellenesek. Ámbár az indiánok egytől-egyig azok voltak mind. 

És lám, nekik lett igazuk.

                                     Pk