ahol a széles levelű rebarbara
terjeszti szét csipkéit,
a talajjal párhuzamosan,
távol a Földtől,
a kanálistól,
belülre fájó a kiáltás.
Nyári fekete lovak vártak,
lakodalmak voltak
ének nélkül.
Csöndben figyelt a sok vendég,
míg valaki fohászba kezdett.
Szép arcú emberek mentek el,
mások a nők,
más a végzet, más a kezdet
megingató
de nem bántó.
Az órák dal nélkül pörcögnek,
villám sújtott
egy vakáció ez a hallucináció.
Köszönni kell, szépen.
Ma borzalom nélkül ölnek.
Jó éjt zenészek,
a Tisza meg int vissza,
komoly a hang fölötte,
nincs mennyország,
a vállak fölött, hátra felejt
az ember.
Ha lehet a homokviharral,
ha lehet, a barlangóval
északnak fordulok,
hátha az őzet megtalálom
a havon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése