Most ne!
Most ne járj derűsen. Csak várd a hamis szót.
Ne üss! Ne szúrj! Inkább a tűz egye mindened,
Ahogy a nap szikkasztja a tiszai töltést.
Csak te óvd,
Óvd a lelked, amíg óvhatod, mint tépett
Vad, harci zászlót,
Az utolsó süvöltés.
Ha arány nincs, se báj,
És az egyenesből lesz a srég:
Szeress. Szeress mindenkor, gyilkos dühvel.
Hadd mossák, derítsék, lúgozzák, marják,
Ami voltál.
Ha kell nappal legyen sötétség.
Most állj!
Most állj meg. Az út peremén csak várj ott.
Épp téged mérnek szét foszlott kosárba.
Így minden élc, rossz tréfa, pamflet, átköltés.
Csak az arc kő.
A rőt, sáros
szem a távolságot látva:
El-eltűnődő.
Erdő kivágó a döntés.
Súlya lett a feslő kéknek.
Groteszk a
dallam, csigavonál.
Hintsd,
szórjad amid van, nem ér egy öltést.
Intsél az utolsónak. A fecskének.
Pállott száján
Látszik – véges, kései költés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése