BÉCSI KERENGŐ

Muszáj bevallanom: bár nem szép dolog tőlem, eléggé el nem ítélhető módon estéről-estére kaján vigyorral és némi elégtétellel nézem a híradót, amikor az osztrák kormány bel- és külpolitikai vergődését szemlézik.
Az utóbbi időben mintha lékre futott volna a furfangos Bécs. A zűrzavar, a tanácstalanság szemmel láthatóan megrendítette a legendásan taktikázó, magabízó labancokat. Mintha meghervadt volna az a hírhedt gőg.

A virtigli osztrák erre azt mondaná, hogy ők és az őseik mindig pragmatikus módon politizáltak. Hogyne. Majd ha az önzőség határait messze áthágó elvtelenséget pragmatizmusnak definiálják: esetleg elhisszük nekik. Addig viszont nincs mit kezdenünk olyanokkal, akik telekürtölték a világot azzal a szemen szedett hazugsággal, hogy Mozart "osztrák" volt, Hitler meg német... Elég csak fölidézni az archív fekete-fehér filmhíradós tudósításokat: az anschluss idején – a nagy igyekezetben –, a komplett Bécs jobb felkarja kapott merevgörcsöt, míg óbégatva üdvözölték a nyitott Mercedesen bekocsikázó Führert. Rá pár évre a kies bécsi pincékben, már a nácizmusnak vadul ellenállva húzták ki magukat a második világháborúból. Meg annak következményeiből. Elvégre ők semmit sem tudtak arról, hogy emberek millióit vagonírozzák ilyen-olyan táborokba.

Na persze. Kinek tűnne föl, hogy tegnap Kohn szomszédnak, és az átelleni Grün szomszédnak beverték a horogkereszttel összemázolt kirakatát, aztán meg nagyon gyorsan már nem is volt kinek visszaköszönni? Igaz, az üresen tátongó lakásokban, az árván maradt zongorákat, gyertyatartókat, az eszcájgot sikeresen megmentették. Mindeközben pralinét nyalogattak a huncut sógorok, helyes kis porcelán csészéből, habcsókos tejjel szelídítve itták a presszókávét, és fogalmuk sem volt róla, hogy embereket származásuk okán likvidálnak...
Amikor lehetett, tehát a történelem folyamán elégszer, pontosabban világéletükben németnek akartak legalább látszani. Ez nagyjából annyira sikerült nekik, mint a románoknak Róma utódaivá álmodni magukat. Közben tudott, hogy a harciasságuk körülbelül addig terjed, míg a zsíros kolbászkát ki nem veszik a kezükből, és a saját udvaruk gyepét föl nem ekézi egy antidemokratikus vakond. Akkor megsértődnek, és a portájuk egyengetése helyett elkezdik a magyarok szeméből kipiszkálni a szálkát: ha hozzáférnének a sajátjukból kimeredő gerendától.

Félezer éve mást sem csinálnak, csak itt kavarják a híg levest Közép-Európában. Konkrétan, minket, magyarokat illetően vastagon benne a kezük nem egy nemzeti tragédiánkban.

Jó ha megjegyezzük: Mohács, Buda eleste, Mezőkeresztes, Vasvár, román- és szerb betelepítés, Majtény, Világos, Arad, Trianon. Nem a kacagányos kuruc, csak a saját eszem fölismerése mondatja velem: minden koron, évszázadok óta Bécs – sokszor ugyan sumák, kevésbé föltűnő módon, mint a többi "jóakarónk" –, de több kárt okoztak nekünk, mint például a tótok, vagy épp a csehek.

Nem érdemes túl mélyre vájni a pirospozsgás linzer szomszédok múltjában.
Filléres embereknek ne okozzunk forintos károkat. Bőven elegendő ha végigszánkázunk a XX. századi ellentmondásaikon, az első- és a második nagy háborúban – szó szerint – eljátszott szerepükre gondolva, meg arra a bécsi kompániára, akiknek illusztrisai, számító vezetői politikai menedékjogot adtak az 1919-es Vörös Terror hóhérainak. Ehhez egykoron a Burgban, az utóbbi időben meg a Michaelerplatz drága üvegirodáiban, hol másutt, de mindig találtak alkalmas figurákat, lelki toprongyokat, akik magyarázattal szolgáltak a külvilágnak.
Ezek minden lelkifurdalás nélkül a hétfőn még császárságból keddre virradóra köztársaságiakká avanzsáltak. Az évszázadok óta beltenyésztett uralkodóik maradéka meg a mai napig a nettó idiotizmus tankönyvbe illő kórismérvei. Hiába, alacsony kéményű, híg füstű az egész Lajtán túli kompánia. Régen nősülgettek, adták-vedték hetedhét ország királylányait. Jelenleg meg kommunikálnak. Jobb híján.
Így lett a nem kerítésből kicsit szélesebbre épített szárnyas kapu, és a  humánum diktálta büszke befogadásból lezárt olasz-osztrák határ az Alpesek hágóinál.

Nehogy Hannibál elefántjai berontsanak a Hoffburg tükörtermébe. 

Úgy látszik elfogytak a kiházasítandó hercegkisasszonyaik.

Pk