SUTÁK VILÁGNAPJA

Festés 2016. júliusa, Tandari-szállás

Tegnap volt a balkezesek világnapja.

Életem delén járok, de álmomban sem hittem volna, hogy az ilyesminek külön napot szentelnek.

Igaz, tudok róla, hogy már az iskolakerülés világnapjáról is egyre többen emlékeznek meg. Ennek – az egyébként mélyen elítélendő szokásnak - legutóbb az egyik magyarországi kufártévé több perces összeállítást szentelt, innét a jólértesültségem, egy – a tényeket gyakran ferdítő – hírműsorból.

Ugyanebben a (magyarországi) híradóban a szerkesztők ingerküszöbét nem ugrotta meg, hogy az említett napon, február 25-én (többek között Magyarországon) a kommunizmus áldozatainak a napjáról is megemlékeznek.

 „A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek, a közelmúlt folyamatos viták tárgya. (1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások, és becslések alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát.)”
Eddig az idézet.

Mélázzunk el rajta, miképpen történhet meg ma, Röszkétők kezdődően, odaát, egy európainak mondott országban az, hogy 100 millió ember halála és további százmilliók tragédiája másodpernyi szünetet sem érdemel, az iskolát elbliccelő csibészekkel szemben.

Nem néztem utána, de gondolom – mint általában a hülyeség – ez is Amerikából érkezett hozzánk.

A szenny valahogy mindig könnyebben gyűrűzik be oda, ahol a kritikátlanság ötvöződik a megfelelési kényszerrel, ahol rajongva kell szeretni az összes olyan szemetet, amit máshol orrot befogva löknek vissza oda, ahonnét jött.

A sor végtelen: Boszorkányok éjszakája, Valentin-nap, Hálaadás (!) napja (ne szörnyülködjenek rajta, őfelsége a tévé mutatta a magyarországi ünneplőket…), meg a karácsonyi égő-villogó Coca-Cola parádé, a kézilabda (!) meccsek szüneteiben ugrabugráló pom-pom lányok...Ugye ne folytassam?

Szóval, most meg itt van augusztus 13-án ez a jó kis balkezeseknek szánt 24 óra. Vajon kinek az esze adta ki?
Vélhetően a virágosok, mütyür-árusok meg általában, a kereskedelemben érdekeltek dughatták össze a fejüket, hogy a nyári uborkaszezonban is lehessen ajándékozásra ösztönző dátum alapján vetni a nagy semmit a jónépnek.

Magam is suta lévén érintve vagyok 13-át illetően.

Ám az, ahogyan tálalva van mindez, a köret, a hozzáállás: bizony erősen zavar.
Hírnek felőlem hír lehet.

De fontos lenne mellette azt is aláhúzni, hogy minket jobban érintő emléknap a világosi fegyverletételnek járna (1849. augusztus 13.).

Jó néhány ősünk kiontott vére előtt illene tisztelegnünk.
Ám, ezt mára már nem csak az iskolát elkerülő fajankók nem tudják, hanem – sajnos sokszor – az egyetemet végzett magyarjaink sem.

Pk